Láthatatlan szabályok
Valamiért jó érzést kelt bennünk, hogy mindennek megvan az ideje. Vágyaink és lehetőségeink kusza összevisszaságában legalább valami utat mutat. Csak az a baj, hogy sokan ezt szabályrendszerként értelmezik, körömszakadtukig ragaszkodva ahhoz, mi melyik életkorban helyes, és mi helytelen. Pedig az életet nem érdekli az általunk kitalált időmérés, sem a számok úgy egészükben. Mi van akkor, ha hatvanévesen indulunk világ körüli útra, hetvenévesen megyünk férjhez, vagy ötvenévesen diplomázunk? Semmi. Maximum annyi, hogy boldogok leszünk, miközben el kell viselnünk, hogy irigyeink annyira csóválják a fejüket a helytelenítéstől, hogy még a nyakuk is megfájdul.
Házasodj korán, és punktum!
Nagy bajban van az a nő, aki harminc vagy negyven felett sem házasodott még meg. Merthogy az az élet rendje, hogy huszonéves korunkban, szigorúan diploma után megismerkedünk a leendő férjünkkel, majd könnyes pillákkal igent rebegünk neki az oltár előtt. Ezt kívánja a haza, a család, az anyánk, a barátok, a statisztika. Sőt még a matematikai elméletek gyártói is! Brian Christian újságíró és Tom Griffiths kognitív tudós egy egész cikket szenteltek a témának, és arra jutottak, hogy a lakásvételnél és a házasodásnál is a 37%-os szabály van érvényben. Azaz a lehetőségeink 37%-át kell végiggondolnunk ahhoz, hogy a lehető legjobb döntést hozzuk. Ezen a ponton eleget tudunk ahhoz, hogy felelősen döntsünk, de nem veszünk túlzottan sok dolgot figyelembe, és nem rágjuk szét magunkat minden részleten és lehetőségen. Az elmélet szerint ez a százalékarány 26 éves korunkban következik el, azaz ilyenkor kell férjhez menni, és kész. Más kutatók már kicsit engedékenyebbek, ők 26 és 32 éves kor között javasolják a házasságot, mert ekkor a legminimálisabb a válás aránya. 32 év után nemcsak ráncaink szaporodnak, de minden évben plusz öt százalék az esélye annak, hogy elválunk.
Csak azért is másképp!
Gabi 23 évesen ment férjhez, de nem ért egyet az elméletekkel: „Mai viszonylatban korán házasodtam, és 25 évesen már szültem is, mindenki el is volt képedve, hogy ilyen korán. Kivéve persze az idősebb korosztályt, akik örültek, hogy valaki végre idejében szül, amikor ugye kellene is. A barátnőim utáltak, amiért előbb estem teherbe, mint ők, a negyvenes nők meg azért utáltak, mert ilyen fiatalon férjnél vagyok és gyereket várok, míg ők még nem. Valamiért mindenki szereti megmondani, kinek mi korai és mi kései, hogy aztán ezen jól fel lehessen háborodni. Nos, én nem erősítem a statisztikákat, négy év után úgy váltam el, mint a huzat, és most, harminc után kezdtem el igazán élvezni és valóban élni az életemet. Eddig nagyjából csak sodródtam. Nagynéném harminc körül vált el, és hosszas magány után 65 évesen ment újra férjhez, ma is boldogok, pedig hetven felett járnak. Nekem korán lett gyerekem, a húgomnak csak most lesz, az öcsémnek sohasem. Anyám negyvenévesen özvegyült meg, most 62, és éppen Ausztriába készül a barátnőjével, csak úgy. Egy ismerősöm most fejezi be, negyvenévesen, estin a középiskolát. Szerintem matematikusok ide vagy oda, bármikor bármit lehet, ha a testünk még engedi.”
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest