Akit igazán szeretsz, azzal még hallgatni is jó

Mitől jó egy párkapcsolat? Ha ezt a kérdést feltenném tíz embernek, valószínűleg sok különféle válasz születne – talán tízféle is. Ez nem meglepő, hiszen mindenkinek más a fontos, mástól érzi magát komfortosan egy kapcsolatban. A férfiaknál biztosan előkelő helyen szerepelne a kívánalmak listáján a választott nő külseje, a gyengébbik nem tagjai pedig biztosan megemlítenék, hogy a párjuk legyen sármos, előzékeny és egy kicsit romantikus. Én azt gondolom, az a lényeg, hogy a zsák megtalálja a foltját.

Mindenkinek mások az igényei, így lehet, hogy míg Péter Marika számára csapnivaló társ, addig Julikának ő a tökéletes. Valószínűleg nincs rossz ember, csak rossz párosítás. De mikor jó a kapcsolat? - térnék vissza a kérdéshez.

Ha jól értelmeztem, Csernus szavait - azon a bizonyos, átküldött egy oldalon -, akkor szerinte jó egy kapcsolat, ha két ember teljesen természetes módon, minden külső „segítség nélkül" szeret időt tölteni egymással.

Az a helyzet, amikor egy pár azt állítja, hogy ők milyen jól megvannak, de azért nyaralni is elővigyázatosan mindig nagy társasággal mennek, hogy minimális legyen az az idő, amit kettesben töltenek, ott bizony gáz van. Nagy gáz

Mint említettem, nem vagyok nagy Csernus rajongó, de ez a gondolat nagyon megfogott és el is méláztam rajta kicsit. Nem gondolom, hogy azok a párok, akik aktív társasági életet élnek, azok biztosan válságban vannak, hiszen az sem jó, ha a szerelmesek teljesen kisajátítják egymást és minden egyéb emberi kapcsolatot elhanyagolnak. Ugyanakkor valóban intő jel lehet, ha ennek az ellenkezője történik, tehát, ha a pár mindig egy társaságra támaszkodik – mint egy mankóra – és nem éreznek igényt arra, hogy csak kettesben töltsenek el egy kis időt. És itt most nem a rohanós hétköznapokról beszélek, amikor ketten vannak, hanem minőségi időről, amikor nem a hétköznapok szürke mókuskerekét hajtják.

Még hallgatni is jó veled

Szóval mélységesen egyet tudok érteni Csernus fentebbi gondolatával: az igazi szeretet nem szorul magyarázatra. Illetve hozzátennék még annyit, hogy akit igazán szeretünk, azzal jó bármi. Annak nem feszélyez a jelenléte. Ott nem kell szóval tartani a másikat vagy egy hangos társasággal kitölteni az űrt. Mert nincs űr. Akit igazán szeretünk, azzal még hallgatni is jó, vele még a csend is természetes. A kettesben töltött minőségi idő pedig a legértékesebb, akkor is, ha nincs körülötte csinnadratta.

Forrás: Joy.hu