Aki igazán szeret, az jelen van a kapcsolatban.

Mit az, hogy jelenlét? Az, hogy jelen vagy az életemben. Nem fizikai jelenlétre gondolok, és nem arra, hogy a lelkünk már régen nem kapcsolódik, de te mégis maradsz, mert gyáva vagy borítani, a testedet elhordani a közös életterünkből. Ez nem jelenlét. Ez csak kényszer, opció, jelenleg nincs jobb nálam. Ezért járkálsz lábujjhegyen a kiüresedett kapcsolatunk csendjében, nem vagy jelen, csak úgy viselkedsz.

Levegőt is alig veszel, hiszen tudod, ismerlek, mint egy verset, még a sóhajtásodról is tudom, ha nem igazi, és őszinte. Aki szeret, jelen van. Tud, ismer, figyel, megjegyez, együtt lélegzik velem. Aki szeret, az nem csupán a szeretőm, hanem minden szerettem, és jóakaróm egy személyben.

Aki jelen van, abban bízhatok, mert tudom véradó ő, vérátömlesztő, és nem lop el tőlem semmit, nem veszi el a díszeimet, sem hitet, sem méltóságot, sem önbecsülést. Inkább szépséggel, kisugárzással, ragyogással tölti meg az életemet, tőle zubog az ereimben a szerelem, és vele gyönyörű, életerős, büszke érzéssé változik.

Te ilyen vagy? Mondd, valóban így vagyunk egymásnak? Jelen vagy? Ha akarod, mondhatom, hogy érted, miattad ragyogok, de inkább úgy fogalmaznék, veled szebb, erősebb a fényem, mert megtanultam, hogy borús napokon egyedül is kiszínezem önmagam. Aki jelen van, az tervez velem, és egy irányba tartunk. Számára akkor nincs kifogás, nincs kibúvó, mert aki jelen van, az egészen magának akar, nem éri be rapid félmegoldásokkal, titkos találkákkal, annak én nem vagyok második nő, és nem vagyok előző, lezáratlan szerelmek folytatása. Nem lehetsz jelen úgy az életemben, hogy második nőt, pótlékot, dekorációt, vagy csupán kellemes időtöltést csinálsz belőlem. Aki jelen van, azzal nem érzem úgy, hogy vele egy titkos szoba a világ, és ha elmúlik a csalóka varázslat, mindketten visszatérünk a saját életünkbe. Aki szeret, az jelen van. Aki jelen van, az egészen belém bújik, és a bőröm pórusain keresztül lélegzik, és úgy kell éreznie, hogy ha a lelkemig ér, akkor sincs egészen közel.

Aki jelen van, azzal lelki és testi komfortérzetet élhetek meg. Igazi énemet mutatom, nincs szükség egy tetszetősebb, ideálisabb személyiség bevetésére, nincs másik arcom. Nincs bilincs a nyelvemen, magabiztosan, felszabadultan beszélhetek, nincsenek kínos, lélekrágcsáló csendek, nem hallom a falióra ketyegését, együtt repül az idő. Ez mindkettőnk számára élvezetes, érezned kell, hogy boldogan osztod meg a gondolataidat velem. Nincsenek felszínes üresjárataink. A csendet nem fülsüketítő csendként érzékeljük, hanem saját gondolatainkban való, privát barangolást.

Forrás: ridikul.hu