Akármit teszek, nem ér a testemhez a férjem. Szörnyű az oka

Mostanában kicsit rosszabbul mennek a dolgaink. Sajnos az anyagiak legintimebb dolgainkat is tönkre teszik. A férjem egy igazi régimódi úriember. Ő még azt látta a szüleinél, hogy az apa az, aki eltartja a családját. Persze manapság már nem nagyon lehet megélni egy fizetésből, és már kapcsolatunk elején is nehezen fogadta el, hogy én dolgozni akarok.

Alig öt éve voltunk együtt, már a gyerekeket tervezgettük, amikor a férjem elveszítette a munkáját. Csak hónapokkal később talált új munkahelyet, a korábbinál kevesebb fizetésért. Ezt némiképp megérezte a költségvetésünk is: már nem járunk étterembe, nem utazunk el hosszú hétvégékre. Megtakarításunk sem gyarapodott, sőt, olykor-olykor már ahhoz is hozzá kellett nyúlnunk. De azért nagy baj nincs: nem vagyunk anyagi csődben, nincsenek kifizetetlen számláink stb.

E változásokat én könnyebben elfogadtam, de a férjem nagyon nehezen viselte és viseli az új helyzetet. Főleg mert neki az van a fejében, hogy a férjnek kell megteremtenie az anyagi biztonságot. Számára ez a helyzet megalázó. És ez olyan szinten stresszeli, hogy lassan teljesen eltűnik a nemi életünk. Egész egyszerűen libidója a mélypontra süllyedt. Már mindent megpróbáltam: szexis fehérneműt, ledér táncot, masszázst, összebújást, de ha sikerül is felkeltenem az érdeklődését, pár perc után lelankad. Ez aztán még jobban nyomasztja, és bevallom, idegesít engem is.

Ha így folytatjuk, nem hogy gyerekünk nem lesz, de a házasságunk is összeomlik. Lassan már beszélgetni se tudunk. Ahogy szóba hozom, teljesen kiborul és kiabálni kezd. Szerintem viszont az nem megoldás, ha a szőnyeg alá seperjük a dolgot. Főleg azért nem, mert abban sem hiszek, hogy minden varázsütésre megváltozna, ha esetleg egy jobban fizető állást találna. Fogalmam sincs, hogyan győzzem meg arról, hogy engem – ahogy régen sem – most sem a pénz érdekel, hanem csakis ő.

Forrás: blikkruzs.blikk.hu