Abbahagytam a fogamzásgátlót, hogy egy gyerekkel magamhoz láncoljam. Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle

Még rágondolni is szörnyű arra, amit érzek évek óta. Inkább mélyen elfojtottam magamban. De sajnos most betelt a pohár, nem bírok tovább hallgatni, muszáj kiadnom magamból! Az édesanyámmal való kapcsolatom világ életemben borzasztó volt. Sokszor szememre hányta: tizenkilenc éves volt, mikor terhes lett velem, és minden adandó alkalommal tudtomra adta, hogy tönkretettem az életét. Az én születésem derékba törte az összes álmát és ambícióját. Már tini koromban is csak menekülni akartam otthonról.

Tizenhat évesen ismertem meg Ferencet, aki hamarosan az első szerelmem lett. Két évvel volt idősebb, mint én, de már saját lakása volt. Rövid időn belül hozzáköltöztem, így végre megszabadultam anyámtól és az állandó szemrehányásoktól. Rózsaszín ködben úgy éreztem, hogy vele akarom leélni az egész életemet. Aztán felszakadozott a köd, és egy-egy vita után kétségbeestem. Rettegtem, hogy vissza kell mennem anyámhoz. Nem láttam más kiutat: titokban abbahagytam a fogamzásgátlót, pár héttel később pedig elmaradt a menstruációm. Ferenc korrekt volt, feleségül vett. Reméltem, hogy a közös gyerek közelebb hoz minket egymáshoz, de egy idő után rájöttem, nagyot tévedtem. Segített ugyan lányunk felnevelésében, legalábbis az első néhány évben. Utána talált egy másik nőt, engem pedig itt hagyott egy óvodáskorú gyerekkel, akivel egyre nehezebben bírok.

A munka és az anyaság mellett egy szabad percem sincsen, nehezen viselem életem minden pillanatát. Elkövettem ugyanazt a hibát, ami miatt az anyám élete megkeseredett. És ezt a hibát sem lehet utólag helyrehozni. Következményeit nekem is viselni kell. Megpróbálom jobban, mint ahogy anyámnak sikerült.