A terhességem alatt minden megváltozott. Csúnyának láttam saját testem változását, a férjem is elfordult tőlem
Borzasztó érzés bevallani az igazságot, de a környezetemből ezt senkivel sem tudom megosztani. Rettegek, hogy szörnyű feleségnek tartanának – és még inkább: rosszabb anyának.
A férjemmel biztosak voltunk abban, hogy előbb-utóbb családot akarunk alapítani. De ma már nem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet volt. Régebben mindenki irigykedve nézte kapcsolatunkat, tökéletes lelki társai (is) voltunk egymásnak. Sok-sok kalandot megéltünk együtt, rengeteget beszélgettünk, utazgattunk.
A terhességem alatt minden megváltozott. Csúnyának láttam a saját testem, a szexet nem kívántam, és szinte az egész kapcsolatunk ráment a várandósságra. Egyre többet veszekedtünk. Abban bíztam, hogy a fiunk születése után újra a régi lesz minden, de tévedtem. Amíg a férjem dolgozik, én szinte minden pillanatot itthon töltök a négy fal között, és ebbe kezdek beleőrülni. Talán az sem segít a helyzeten, hogy véletlenül lettem terhes, nem szerepelt még közvetlen terveink között a gyerekvállalás.
Az elmúlt fél évben egyetlen élvezhető pillanatunk sem volt, még távolabb sodródtunk egymástól. A kisfiam születésének kellett volna életem legboldogabb napjának lennie, de csak fájdalommal tudok visszagondolni rá. Pedig szeretem a gyerekemet, egész életemben szeretni fogom, mégis úgy érzem, hogy l megfosztott a boldogságomtól. Lehet ilyet mondani?! – hiszen ő nem hibás ebben. Csak magamat okolhatom.
Egyre nehezebben bírom elviselni a terhet, amit a házasságom jelent. Úgy érzem, hogy csapdába estem a saját otthonomban, innen nincs kiút. A legborzasztóbb az, amit ki sem merek mondani: kisfiam születése tette tönkre a házasságomat.
Facebook
Pinterest