A szülő–gyerek kapcsolatokat négyféleképpen osztályozhatjuk aszerint, hogyan kötődnek benne a szülők és a gyerekek egymáshoz. Szinte mindenki besorolható a négy típus egyikébe. Nézzük!
A biztonságosan kötődő
Aki biztonságosan kötődik a szüleihez, az magabiztos, képes megbízni a másikban és jól érezni magát egy kapcsolatban. A biztonságosan kötődő partnerek általában nagyon romantikus, odafigyelő társaságot jelentenek. Mivel bíznak a társukban, engedik neki, hogy felfedezze a világot, nem próbálják korlátozni, nem féltékenyek. A biztosan kötődő emberek kapcsolatai harmonikusak, a két fél autonóm marad, szeretettel és megértéssel fordul a másik felé.
Bizonytalanul, szorongóan kötődő
A bizonytalanul, szorongva kötődő emberek azt tanulták meg, hogy ahhoz, hogy az igényeik ki legyenek elégítve, állandóan a róluk gondoskodó ember figyelmének középpontjában kell lenniük. Többségük olyan családból érkezett, ahol nagy volt a zavar, esetleg a szülei túlságosan féltők és gondoskodók voltak. Az ilyen módon kötődő emberek hajlamosak elbizonytalanodni a kapcsolataikban. Gyakran teszik fel a kérdést: „Valóban szeretsz engem?”, és általában ők azok, akik folyamatos kapcsolatot igényelnek például a közösségi oldalakon keresztül is. Rettegnek attól, hogy a párjuk megcsalja őket, ezért sokszor hajlamosak arra, hogy feszültek és korlátozók. A partnerük éppen emiatt gyakran valóban távozik – így az aggódásuk önbeteljesítő jóslat lesz.
Bizonytalan, elkerülő kötődő
Az elkerülő módon kötődő emberek azt tanulták meg gyerekkorukban, hogy el kell nyomniuk a vágyaikat és nem fejezhetik ki a kötődés, megnyugtatás iránti igényüket. A bizonytalan, elkerülő kötődő felnőttekre az jellemző, hogy egyik kapcsolatból a másikba sodródnak. Ha ugyanis a kapcsolat túlságosan bensőségessé válik, menekülőre fogják. Úgy érzik, nem érdemlik meg a gondoskodást és a szeretetet.
Bizonytalan, zavartan kötődő
Ezek az emberek a fenti két típus jegyeit hordozzák magukon. Hajlamosak elnyomni a partnerüket és kikövetelni maguknak az odafigyelést, ugyanakkor az érzelmeik hirtelen a másik végletbe csapnak át. Ha úgy érzik, túlságosan kötődnek valakihez, gyakran erőteljes indulattal utasítják el a partnerüket. Az ilyen viselkedés gyakran a gyermekkori bántalmazás következménye: a kisgyermek számára legfontosabb személy volt az, aki a legnagyobb fájdalmat is okozta neki.
Lehet-e ezek után egy kapcsolat egészséges?
Igen! A jó hír, hogy a rossz kötődési mintákat az élet felül tudja írni. A legkönnyebben úgy tehetjük egészségesebbé a kapcsolatunkat, ha olyan emberekkel vesszük körül magunkat, akiknek a mintái jobbak a mieinknél. Ugyanígy ha a mi kötődési mintáink egészségesek, mi is képesek vagyunk segíteni a partnerünknek, begyógyítani a sérült területeket.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest