Talán nem is gondolnánk, de mi is lehetünk szóbeli erőszak áldozatai és elkövetői is. Talán nem vesszük észre, talán nem tudatosan, de a kapcsolatokat és a másik ember önértékelését tönkre lehet tenni egyszerű kifejezésekkel is. A bántalmazás célja a manipuláció, az erőviszonyok kijelölése, és legtöbbször ennek a célja nem a megoldásra való törekvés, hanem a másik megalázása és a egyéni fölény érzékeltetése. Mert ha tetszik, ha nem, a verbális bántalmazással a bántalmazó fél kompenzál valamit még akkor is, ha ezt sosem ismerné el. Ez a fajta bántalmazás sokféle lehet, így érdemes megvizsgálni néhány ártalmatlannak tűnő helyzetet, melyek vészjelzések lehetnek.
Ha a vita az élete
Feltűnő lehet, ha valaki szokatlanul sokat ellenkezik, gyakran hangot ad a nemtetszésének, sőt, ez állandósul. Előfordul, hogy az embernek rossz napja van, vagy tényleg jogosan akad ki a világra, de amikor azt tapasztaljuk, hogy valaki csak a rosszat látja meg mindenben és mindenkiben, élete a konfliktus és keresi a vitás helyzeteket, akkor bizony baj van. Ha valamilyen számunkra fontos és pozitív élményt próbálunk vele megosztani, akkor letöri a lelkesedésünket, megpróbál meggyőzni arról, hogy rosszul látjuk a dolgokat és folyamatosan ellenkezik. A lényeg, hogy ellenáll a harmóniának és ki akarja billenteni a dolgokat az egyensúlyi helyzetükből. „Nem tudom, miről beszélsz.”, „Nincs igazad!”, „Ezt komolyan így gondolod?” Csak néhány példa, amikor a bántalmazó úgy görgeti tovább a beszélgetés fonalát, hogy feszültséget generál. Ha tartósan ez az állapot áll fenn, itt az ideje egy nagy beszélgetésnek.
Ha lenéz másokat
Ez egy különösen érzékeny téma, hiszen akik amúgy is hajlamosak a túlérzékenységre, azokat egy olyan ember, aki folyton lekicsinylően beszél súlyosan megbánthat. A bántalmazó a másik embert gyerekesnek állítja be és megkérdőjelezi a másik fél tapasztalatait. „Nem érted a viccet.”, „Túlérzékeny vagy.”, „Túl élénk a képzeleted.”, „Minden problémát felnagyítasz.”, „Nem értesz te semmit.” Talán ezeket a sorokat olvasva bevillan, hogy akad valaki a közelünkben, aki mindig így reagál. Lehet, hogy korábban fel sem tűnt, de ez a fajta állandósult kommunikáció rombolja az önbecsülést. Nem szabad hagyni, hogy befolyásoljon minket, sőt, ki kell állni magunkért! Nem engedhetjük, hogy megszerezze a fölényt, hiszen semmivel sem jobb, vagy több, mint mi magunk.
Ha a viccel próbál takarózni
Az egyik legismertebb bántalmazási forma ez. Mert az emberek azt hiszik, hogy ha poénos külsőbe öltöztetnek egy sértést, akkor azt a másik vagy nem érti, vagy ha érti is, akkor takarózhatnak azzal, hogy ez csak poén volt. De miért lenne vicces egy bántás? Miért tenné megbocsáthatóvá a sértést az, ha megpróbáljuk elrejteni egy poén mögé? „Látszik, hogy anyád lánya vagy.”, „GPS nélkül a házból se találnál ki.” A legtöbbször az áldozat is csak nevet ezeken a megjegyzéseken, mert egyszerűbbnek tűnik, mint az, hogy szembe szálljunk a bántalmazóval. Sőt, hajlamosak vagyunk arra is, hogy megvédjük a másik felet, hiszen „csak viccelt”. Nem. A bántás sohasem vicces, és ha eltűrjük, akkor elismerjük a másik dominanciáját.
Ha egy kritikus veszett el benne
Egy másik lehetséges eset, ami valószínűleg a mi környezetünkben is fellelhető, amikor valaki folyamatosan kritizál. Ez esetben nem az építő kritikára gondolunk, hiszen tudjuk, hogy arra mindenkinek szüksége van. Az jelenti a problémát, ha valaki számára állandósul, hogy kritikákat fogalmaz meg mindennel és mindenkivel kapcsolatban. „Az a baj veled, hogy…”, „Mindig csak hisztizel.”, „Hamar felkapod a vizet.”, „Legközelebb jobban tennéd ha…”. Baj akkor van, amikor az áldozat elhiszi, hogy a bántalmazónak joga van ilyeneket megfogalmazni és megpróbál változtatni azért, hogy a másik elégedett legyen. És hol maradnak a pozitív kritikák? Ha azokat nem kapunk, akkor ez esetben is át kell gondolni a helyzetet.
Ha megfélemlít
Azt hinnénk, hogy ez egyértelmű, de sajnos sok esetben nem az. Az áldozat egyszerűen nem veszi észre, hogy a megfélemlítéssel is az ő önbecsülése dől romba, a bántalmazó pedig csak a hatalmát fitoktatja. „Ha nem csinálod, amit mondok, elhagylak.”, „Csináld, amit mondok, vagy nagyon dühös leszek.” Ha el akar hagyni? Mehet. Ha dühös lesz? Legyen. Ha észrevesszük, hogy valaki így bánik velünk, akkor nyugodtan elmondhatjuk neki, hogy mi is dühösek vagyunk és elégedetlenek. Nem fenntartható állapot, ha félelemben élünk. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy rettegésben tartson minket. Semmilyen kapcsolat sem alapozható erre az érzésre.
A szóbeli bántalmazás sokféle lehet. A fenti pontok alapján érdemes lehet átgondolni, hogy van-e valaki a környezetünkben, aki így bánik velünk. Ha igen, akkor érdemes vele átbeszélni a helyzetet. Jobb esetben nyitott a kommunikációra és odafigyeléssel kiiktathatóak a hétköznapokból ezek a tudattalan megnyilvánulások
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest