A szeretőm volt, az élettársam lett. Ez történt velünk a titkos és csodálatos éveink után

A barátom nõs volt, de felesége mellett is szorgalmasan járogatott hozzám. Tüzes volt és kitartó, remek partner. Az eltelt évtized alatt megéltünk mindent, ami a szerelem, az öröm, s az élvezetek körébe tartozik.

Én már régen elváltam, nemrég azonban õk is szétmentek. Ami addig tiltott volt, szabaddá vált, többet lehettem együtt kedvesemmel. Bár egyikünk sem „mai csirke”, egyre többször vettem észre, hogy más nőkkel is levelezik, csettel, és amikor már azt hittem, hogy csak én vagyok, ki kellett ábrándulnom...

Szinte hetenként bukott le valamilyen formában, s én azt gondoltam, hogy a nagy szabadság teszi. De amikor hónapok múltán is idegen nők leveleit láttam az e-mailjei között, úgy döntöttem, véget vetek e kapcsolatnak.

Három hónapig bírtam nélküle, s amikor a nyáron megkeresett, hagytam magam meggyőzni arról, hogy mint NÕ, csak én vagyok számára az IGAZI.

Együttléteink gyakoribbá váltak, s hamarosan felmerült az összeköltözés is. Azt gondoltam, ez valami új színt hozhat a kapcsolatunkba – belementem. Az együttélés pár hónapja alatt azonban állandóan keresték a nők, akikkel korábban megismerkedett. Három hónap telt el úgy, hogy havonta egyszer hazacuccoltam. Nem hagyott sokáig, békült, becézgetett és azt mondta, bárhogy is van, csakis engem szeret. Addig-addig fűzött, amíg rá nem szántam magam a visszaköltözésre. Többször is.

Egy nap furcsán viselkedett, amikor a munkahelyére indult. Női megérzésem azt súgta, talán nem is dolgozni megy... Késő délelőtt felhívtam mobilon, és furcsa háttérzajokat hallottam. Amikor rákérdeztem, hogy hol van, kimagyarázta, de sántított minden szava. Felhívtam a központi számot, azt mondták, Sándor szabadságon van aznap.

Összeomlott bennem minden, azt éreztem, most én vagyok az élettárs, akit nyugodtan megcsalhat, mert én vagyok az életében a biztos pont. Mondanom sem kell, mire hazaérkezett, én már a saját lakásomban sírdogáltam. Azt hiszem, vége, innen már nincs visszaút.

Megéltem vele sok szépet, repültem a magasban, de most mélyre zuhantam, ahonnan már nem vagyok képes kilábalni.