Egy barátnőm egyszer arról panaszkodott, hogy ő azért nem tud „normálisan” fogyókúrázni, mert a vőlegénye sosem diétázik. És ha már neki megfőzi a tésztát, vagy oldalast süt vacsorára, akkor hogyan tudná megállni, hogy ő is egyen belőle? Különben sincs ideje kétfélét készíteni, és ha nem eszik hozzá kenyeret, akkor a hús is egészséges. Egy másik ismerősöm világ életében harcolt a kilókkal. A diéta helyett ő inkább az edzőteremben hitt. Aztán összejött egy mackósabb külsejű férfival, aki abszolút nem hitt egyikben sem. Reni már a kapcsolat első hónapjaiban felszedett 6-8 kiló pluszt. Nem érezte jól magát, mégsem tett ellene továbbra sem semmit, mert a nagy szerelem lekötötte minden idejét, és nem tudott időt szakítani az edzésekre.

A szerelem alkalmazkodásra tanít?

A fenti történetek létjogosultságát most a tudomány is alátámasztja. Egy skót kutatás szerint ugyanis a neveltetésnél is nagyobb hatással van a kilóinkra az, hogy kivel élünk együtt. A tanulmány szerint, ha szeretünk valakit, akkor hamarabb alkalmazkodunk az ő (étkezési, sportolási) szokásaihoz, minthogy ragaszkodnánk a gyerekkorban megtanultakhoz.

Az Edinburghi Egyetem kutatói húszezer skót részvételével végezték el a kutatást. Ebből kiderült, hogy a középkorú emberek hamar félreteszik a gyermekkori szokásaikat, és igyekeznek alkalmazkodni ahhoz, akivel együtt élnek. És ha a párjuk keveset sportol és egészségtelenül étkezik, akkor ők is hajlamosak lesznek lustálkodni és ugyanazt enni. A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy fordítva sajnos mindez nemigen működik, vagyis ha valaki kényelmes, „nemtörődöm” típus, akkor bizony nem szívesen alkalmazkodik semmilyen diétához, és nem kezd el sportolni sem, hiába teszi ezt a párja rendszeresen.

Közös kalóriaszámolgatás, tudatosság

S hogy mennyire igaz mindez a való életben? A már említett példák révén és saját tapasztalatból is tudjuk, hogy ha egy pár mindkét fele odafigyel arra, hogy mit eszik, akkor a súlyukat is jobban kordában tudják tartani. De mindez valóban csak akkor működik, ha mindketten tudatosak valamint ésszerű módon képesek egyezségre jutni ezen a területen is. Ha például kijelentjük, hogy hétköznapokon kerüljük a cukrot, a zsírt és a szénhidrátokat, de a hétvégén semmi sem tilos. Vagy megpróbálunk egészségesebben főzni, olíva olajat használni és teljes kiőrlésű tésztát főzni a bolognai szószhoz. Így talán a párunk sem bánja, ha alkalmazkodnia kell a mi étrendünkhöz. Vagy fordítva: ha egy olyan férfival hozott bennünket össze a sors, aki éjjel-nappal a kalóriákat számolja, hát rajta, próbáljunk meg egy kicsit odafigyelni mi is.

A közös bűn is édesebb

Az a feltételezés is igaz lehet, hogy egy barnarizs-, egy léböjt-, vagy akármilyen kúra is sokkal könnyebb, ha a szerelmünk is velünk tart az egy hétig, vagy egy hónapig tartó önmegtartóztató étkezésben. Ilyenkor ugyanis biztosak lehetünk abban, hogy a hűtőbe sem kerül semmi olyan étel, amit a diéta kizár, vagy nem kifejezetten ajánl, és attól sem kell tartanunk, hogy kenyeret, vagy csokit hoz haza a párunk. Az „együtt szenvedés”- érzése még szorosabbá is teheti a kapcsolatotokat. És gondoljunk csak bele, milyen felemelően bűnös-édes az a pillanat, amikor a kúra végén egyszerre haraphatunk bele a kedvesünkkel egy színes cukormázzal borított fánkba vagy egy habos islerbe…