Mindent megosztanak egymással. Az élményeiket, a gondolataikat és az érzelmeiket egyaránt. Nincsenek tabutémák közöttük, őszinte beszélgetések annál inkább.
Minden elmúlik egyszer: a jó és a rossz dolgok is. Amin egyszer túl vannak, amit egyszer elengedtek, azt nem hánytorgatják fel később. Egyáltalán: semmit nem hánytorgatnak fel egymásnak.
Érintkeznek, amennyit csak tudnak. Megfogják, megérintik egymás kezét, megpuszilják, megcsókolják egymást, nem feledkeznek meg az érintés fantasztikus erejéről.
A hűtőjük mindig tele van – olyasmiket vesznek, amikről tudják, hogy a másik mennyire szereti. Az örömszerzés, hogy a másik boldog legyen, egyébként is a mindennapjaik része.
Kompromisszumokat hoznak, ami nem esik nehezükre egyáltalán. Ez nem azt jelenti, hogy feladják önmagukat, a személyiségüket, az egyéniségüket, azt megtartják, de képesek úgy engedni, hogy egyik fél se sérüljön.
Egyenrangúság van közöttük, nincs irányító, parancsoló személy a kapcsolatban, mindketten ugyanolyan szerepet töltenek be egymás mellett (és nem alá- és fölérendelt viszonyban vannak).
Megértőek egymással, és elfogadóak. Tudják, hogy nem tökéletes a másik, ahogyan ők sem. Úgy szeretik a párjukat, ahogy van, az összes jó és rossz tulajdonságával együtt.
Megbíznak egymásban. Nem féltékenykednek, nem hazudnak, nem füllentenek.
Kedvesek egymással. Megünneplik a jó dolgokat, akármilyen kicsi is legyen az. Szívesen töltik együtt a szabadidejüket, új dolgokat, új hobbikat találnak ki együtt. Szeretnek egymás társaságában lenni.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest