A páromnak hittem, de szellemmé vált: soha nem gondoltam, hogy ez történik majd velünk

Manapság a neve is más, mint régen. Ghostingnak hívják – a barátom szellemmé vált, egyetlen szó nélkül eltűnt az életemből! Hónapokon át randevúztam Andrással, aki igazi úriemberként viselkedett. Gyertyafényes vacsorák, romantikus séták, minden, ami az amerikai szerelmes filmekben látható. Negyvenöt évesen, egy ronda válással a hátam mögött és két gyerekkel az oldalamon már nem is reménykedtem ilyesmiben. Úgy tűnt, hogy megtaláltuk a közös hangot, és bevallom, reménykedtem, hátha ez végre komolyabb dolog lesz. A kapcsolatunk alatt volt néhány igen komoly beszélgetésünk. Talán joggal gondoltam arra, hogy ugyanolyan fontos vagyok neki, mint ő nekem. Aztán egy nap hiába vártam a szokásos sms-t, a hívását, vagy az és online üzenetét, ami addig sosem maradt el. Másnap, harmadnap sem jelentkezett. Furcsa helyzet volt a korábbi mindennapos kapcsolat után. Hívtam, írtam, de semmi. Egy hét múlva kaptam egy szűkszavú üzenetet: nagyon elfoglalt, majd jelentkezik. Azóta sem keresett… Hazudnék, ha azt mondanám, nem borultam ki, mert végtelenül megalázó történet ez. Egy barátnőm „felvilágosított”: gyakori eset ez manapság. Aztán megmutatta az erről szóló cikkeket a neten. Megdöbbentem, hogy hányan képesek hasonló gazságra azokkal szemben, akiket akár hónapokig ámítottak, vagy inkább hülyítettek. Azt hiszem, sosem fogom megérteni, hogy lelkileg milyen betegnek, elferdült érzelműnek kell lenni ahhoz, hogy ilyet tegyen valaki. Hogy hónapokon át mély érzelmeket mutat fel, miközben valójában semmit sem érez a másik iránt.