A nőt hallgatni, a férfit olvasni kell

Ugye mindenkinek megvan az élmény (pláne ha nő az illető), amikor egy éles szituációban azt kellett volna bizonyítani, hogy valamely tudásnak a birtokában van, de sajnos nem volt. S mit csinál ilyenkor egy élelmes nő, akinek felvágták a nyelvét? Hát kidumálja magát! Mond valamit, mert a csendnél kínosabb semmi nincs egy ilyen szituációban. Egy ismerősöm ismerősének ismerősével (nem, nem velem) előfordult például olyan is, hogy húzott az érettségin egy tételt, ám sajnos az a topik pont nem jutott eszébe (mert még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább egyszer elolvassa), de nem esett kétségbe, helyette elkezdett felmondani egy hasonló, ám totál másik tételt. A szaktanárnak persze azonnal feltűnt a csalás, de nem szólt, mivel a szaktanárok az érettségit nem szeretik túlbonyolítani, pláne nem a nyelvtant, pláne nem olyasvalakinél, aki magyar szakos bölcsésznek készül. A felelet lement sikeresen, a bizottság egyik fele aludt, az ébren lévők pedig szerencsére mind matek és fizika szakosok voltak, így nem tűnt fel nekik a turpisság. Az illető négyest kapott, hiába tudta ötösre a tételt, és úgy emlékszem, 18 éves önérzete eléggé megsértődött a méltatlan bánásmód okán.

Lényeg a lényeg…

… hogy vannak azon típusú emberek, akik ha kell, ha nem, beszélnek, ami valljuk be, roppant idegesítő szokás, mégis van, hogy jól jön bizonyos szituációkban (fent). Egészen elképesztő adat, de Louann Brizendine, a San Franciscó-i egyetem neuropszichiátere The Female Brain (A női agy) című könyvben leírtak szerint a nők egy nap 20 ezer szót ejtenek ki a szájukon hangosan, amíg egy férfi csupán 7 ezret: tehát a nők gyakorlatilag háromszor annyit beszélnek. S ami még meglepőbb, a professzorasszony szerint mindennek a tesztoszteron az oka, valamint az, hogy a nők agyában a beszéd olyan hormonokat szabadít fel, ami a kábítószerek hatásához hasonlítható leginkább. Nem csoda tehát, ha saját hangunk és önkifejezésünk tesz minket függővé. De most őszintén: van annál mámorítóbb érzés, mint amikor azt érezzük, volt egy gondolatunk, melyet nemcsak hogy kimondtunk, de ki is fejeztük a lehető legtöbb szóval, a lehető legpompásabban körülírva? Biztos van. Legalábbis egy férfi számára, akik a fenti kutatás szerint percenként (!) gondolnak a szexre legalább egy alkalommal. Nem is értem, hogy fér ebbe a percbe még az is, hogy dolgozzanak, számoljanak, egyenek, vagy egyáltalán csak létezzenek?

Nem csak mást, máshogy is

A nők nemcsak lényegesen többet, de máshogy, és másról is beszélnek. Nemcsak kifejezni szeretik magukat, de a férfiakkal ellentétben imádnak beszélni az érzelmeikről, s hajlamosak elvárni, hogy az ellenkező nem is legalább ennyire lelkesedjen ezért a témáért, holott ez a lehető legritkább esetben valósul meg. Örök igazság: a férfit olvasni kell, a nőt hallgatni. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy amíg mi nők szeretünk alaposan körbejárni egy tematikát, árnyalni a mondanivalónkat, s a lehető legtöbb szemszögből körbejárni, addig a férfiak inkább a lényegre törnek, ami lássuk be, elég nagy bárdolatlanság a részükről.

Forrás: ridikul.hu