A nagyanyám vétkéért büntettem magamat: amit tett, az egész életemet megpecsételte

A nők többsége nem úgy megy férjhez, hogy ha nem megy, hát elválik. Én is úgy mondtam ki az igent, hogy azt gondoltam, a sírig tart. De az első házasságom csak öt évig bírta, másodszor négy év után adtuk be a válókeresetet. Harmadszorra…, na az alig két évig tartott. A harmadik válásom után depressziós lettem. Nem értettem, hogy miért nem vagyok képes megtalálni az igazi társam. Marcangoltam magam, teljesen bezárkóztam, nem találkoztam senkivel. Úgy voltam ezzel, hogy felesleges, úgysem lesz belőle semmi. Nyilvánvalóan el vagyok átkozva, bár nem tudtam, hogy ki és miért tett volna velem ilyet. Az egyik barátnőm javasolta a családállítást. Őszintén szólva elég szkeptikusan álltam hozzá, általában sem hiszek az efféle „varázslatos” módszerekben. De mert a végtelenségig el voltam keseredve, leültem a szakemberrel, és elbeszélgettem vele. Néhány hét múlva úgy döntöttem, hogy belevágok. A foglalkozás több mint három órán át tartott, és felettébb furcsa élmény volt. Kiderült, hogy a problémám oka az, amit még a születésem előtt a nagyanyám tett. Ő ugyanis se szó, se beszéd otthagyta mindjárt két férjét is. Aztán hozzáment a nagyapámhoz, de vele sem volt igazán jó kapcsolata. Szó sem volt semmiféle átokról, a hiba tényleg bennem volt: öntudatlanul magamra vettem ugyanis nagyanyám életének súlyát, és tudat alatt attól rettegtem egész életemben, hogy elhagynak. Így vezekeltem nagyanyám tette miatt. A családállításon jöttem-vezettek rá: nincs miért szenvednem, az nem az én életem volt! Csakis a saját életemért lehetek felelős. Azóta másként látom a világot – és jól érzem magam benne!

Forrás: blikkruzs.blikk.hu