A motivációs idézetek hazug és káros világa...

És hogy mi a bajom mindezzel? Alapvetően két dolog:

1. Aki a közösségi média felületein puffogtatja az életigazságokat, szinte biztos, hogy az offline világban csak áhítozik arra a bölcsességre, sikerre, boldogságra, amit egy idézet megosztásával egy kicsit közelebb érez magához.
2. Rengeteg ember kap sikítófrászt attól, ha elárasztják az üzenőfalát ezek az idézetek, ezért jó eséllyel tiltja ezt az önkéntes, fapados motivációs tréner ismerősét. Hiszen nincs is annál idegesítőbb, mint mikor hazaérsz egy hosszú, küzdelmes nap után (úgy, hogy keményen dolgoztál a céljaidért), és az küzdj a céljaidért mondatok fogadnak.

• Küzdj, amíg ők alszanak! Tanulj, amíg ők buliznak! Élj úgy, ahogy ők álmodnak!
• Mindegy, hogy érzed magad, kelj fel, öltözz fel, és küzdj az álmaidért...
• Felejtsd el az összes okot, amiért nem megy, és higgy az egyetlen indokban, amiért igen!

Itt álljunk meg egy pillanatra! Mit is üzennek nekem ezek a sorok? A céljaiért és álmaiért küzdő nőnek, aki emellett anya is. Hogy nem pihenhetsz, mert nem leszel sikeres. Az érzéseid nem számítanak, azokat nyomd el, töröld ki, és csak a céljaidat tartsd szem előtt! Ha beledöglesz, akkor is... Ne mérlegelj józanul, nincs kockázat, csak haladj az álmaid felé! Az sem baj, ha mindent elveszítesz, majd egy következő idézet arra motivál, hogy állj fel, és menj tovább >

De kérdem én: hol van ebben az élet? Hol van az egyensúly? És mi lesz az ösztönös megérzéseimmel, amikre ha hallgatok, esetleg megvédenek egy kudarctól vagy veszteségtől? Mi lesz a gyerekeimmel, akik nem látnak anyából mást, mint egy kifacsart, feszült, álmaiért küzdő zombit, akit bűntudat gyötör, hogy vajon ma is kihozta-e magából a maximumot? És itt most nem arról van szó, hogy egy anya temesse el az összes elképzelését és elsősorban legyen csak anya...

Kimaxolásból kiégés...

Természetesen értem a szándékot, ami ezek az idézetek mögött húzódik. De ha valaki nem ismeri a saját szükségleteit, nem hagy magának időt pihenni, elcsendesedni, befelé figyelni és megélni az érzéseit, akkor a hajára kenheti ezt a sok életbölcsességet. Miközben egy idő után ádáz harcot kezdhet vívni a kiégéssel is.

A mentorom egyszer azt mondta: "Nem én akarok lenni a leghíresebb pszichológus a temetőben." Nekem ez a mondat segít megtalálni azt az egyensúlyt a szerepeim között, amiben önazonos, sikeres és nyugodt lehetek.

Fontos, hogy küzdjünk az álmainkért, megtegyünk értük mindent, ami az erőnkből telik. Fejlődjünk, és egy kicsit toljuk mindig kijjebb a határainkat, a saját tempónkban! De közben ne felejtsük el élvezni is az életet...

Forrás: she.hu