A mai pasik már nem akarnak küzdeni a nőkért…!?

Tegnap egy ismerkedős rendezvényen jártam, ahol egy asztalhoz kerültem három férfival. Gondoltam, itt a lehetőség, hogy megkérdezzek olyan dolgokat, amelyekre az utóbbi időben keresem a választ és megfejtsem a férfi lélek rejtelmeit. Feltettem a klasszikus kérdést, hogy a mai pasik miért kezdeményeznek keveset, és hamar jött is a válasz, hogy már túl sokszor pofára estek és amúgy is, megteszik ezt helyettük a nők. Már amúgy sem a Tinder a menő, hanem az a társkereső, ahol a nők kezdeményeznek (ha nem tudtátok volna, már ilyen is van).

Itt aztán naivan megkérdeztem, hogy ez mind szép és jó, de a mai férfiaknak nincs szükségük arra, hogy megküzdjenek a nőkért? Ugyanis nekünk nőknek még ezzel tömik a fejét, de én is kezdem megkérdőjelezni ezt az állítást. A három srác tanácstalanul összenézett, mégis miről beszélek, aztán hamar fel lettem világosítva, hogy már nem a régi időket éljük, különben is, ha valaki nem áll kötélnek, akkor van helyette másik. Az egyikük azt is hozzátette, hogy őt általában mindig felszedik a nők, úgyhogy ő nem szokta nagyon törni magát és ez neki így jó.

Mondanám, hogy ez egyedi eset volt, de a legutóbbi alkalommal is volt egy hasonló élményem. Egy meglehetősen férfias, jóképű, sikeres, magabiztosnak tűnő sráccal kerültem egy asztalhoz, aki kategorikusan kijelentette, hogy ő nem tud csajozni. Ő is elmondta, ha valami alakul is az életében, akkor általában azért, mert azt a nő kezdeményezi. Néztem rá nagy szemekkel, hogy ha te nem tudsz csajozni, akkor ki?

Nem értem. Mi történik a mai férfiakkal? Elhiszem, hogy ők is tele vannak bizonytalansággal, szorongással, ők is rettegnek a visszautasítástól és szívesen választják a könnyebbik utat.

De mi a helyzet a vadászösztönnel, az hova tűnt? Mi nők öltük ki belőlük, vagy a változó világ?Közben ott vannak a nők a másik oldalon, akik még vágynak arra, hogy a férfi odalépjen hozzájuk, udvaroljon, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, de mi van akkor, ha ez már egy idejétmúlt elvárás? A csapból is az folyik, hogy egy nő legyen nő, a férfi meg legyen férfi, na de hogyan, ha teljesen összekutyuljuk a nemi szerepeket?

Sokan mondják, hogy a feje tetejére állt ez a világ, és azt gondolom, hogy ez az élet minden területére érvényes. Szingli nőként csak kapkodom a fejemet, hogy mi történik, és próbálom megérteni a férfiakat is, hátha úgy könnyebb lesz közelebb kerülni hozzájuk.Egyelőre csak azt látom, hogy rengeteg férfi és nő keresi a társát, gyakran hosszú évek óta, de nem tudnak egymáshoz közel kerülni. Nyilván ennek egyéni okai is vannak, ugyanakkor az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy a régi tradíciók és „szabályok" már csak részben élnek és a klasszikus értékek eltűnni látszanak. Talán ezért is van bajban a mai késő 30-as, 40-es korosztály, mert mi még más értékrendet képviselünk, másképp működünk.

Azt gondolom, hogy ahogy a világ változik, mi is változunk. Az emberiség egy dologban mindig jó volt, az pedig az alkalmazkodás és a túlélés képessége. Én úgy látom, hogy az ismerkedés területén két lehetőségünk van: alkalmazkodunk a meglévő világhoz, még akkor is, ha ezzel feladjuk az elveinket, vagy pedig kiállunk amellett, akik vagyunk és amire vágyunk, de akkor valószínűleg tovább leszünk egyedül.

Forrás: Joy.hu >