A lila ködtől a szakítópróbáig - a párkapcsolat öt szakasza

Első szakasz: mérhetetlen figyelem

Amikor megismerkedünk valakivel, és elkezdünk mindent rózsaszín ködön át látni, semmi sem érdekel, csak a másik. Mi a kedvenc színe, milyen volt gyerekkorában, mit gondol erről, mit gondol arról. Csakis rá figyelünk, a véleményére, a kinézetére, már eleve a párválasztásnál is felfigyelünk rá valamilyen okból. Izgalmas időszak ez, amikor úgy érezzük, a nap 24 órája sem elég ahhoz, hogy a másikkal legyünk. Ekkor dől el, hová is tart majd a kapcsolat, kialakul-e tartósan szerelem, vagy legalább érdeklődés, vagy csak fellángolásról van szó.

Második szakasz: az álmodozás

Mivel még ebben a szakaszban minden ismerkedési törekvésünk és egymásra fordított időnk ellenére nem ismerjük túl jól a másikat, a puzzle hiányzó részeit a képzeletünk tölti ki. Odavagyunk a párunkért, mert figyelmes és kedves, és automatikusan azt felételezzük, mindig is ilyen volt egész életében. Fejünkben az elvárásaink szerint úgy formáljuk a másikat, illetve a kapcsolatot, ahogy jólesik – és valljuk be, máson sem jár az eszünk, csak hercegünkön –, legtöbbször pedig észre sem vesszük, hogy elhagytuk a valóság talaját. Tökéletes férfi nem létezik, csak és kizárólag a fejünkben, de időbe telik, mire párunknak elkezdjük látni a hibáit is. Ezt az is nehezíti, hogy egy kapcsolat elején mindenki automatikusan a legjobb oldalát mutatja, és el kell telnie egy kis időnek, mire ebben elfárad, és elkezdi kibontakoztatni igazi valóját.

A harmadik szakasz: önmagunk megismerése

Nemcsak szerelmünket ismerjük meg a párkapcsolati ismerkedés során, de saját magunkat is meglátjuk az ő szemében. Mindenki szeme másmilyen tükröt tart elénk, olyan tulajdonságainkat méltathatják, amiket addig senki, és úgy érezzük, soha senkinek nem jelentettünk még ilyen sokat. Az önbizalmunk extrém módon megnő, szemünk csillog, lépteink könnyedek, arcunkon ábrándos mosoly, úgy érezzük, a miénk az egész világ. Két helyen csúszhat el a dolog: ha párunk burkoltan vagy nyíltan, de kritizál bennünket, vagy ha a kapcsolat csak arról szól, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél csak önmagát akarja nézegetni a csinos új tükörben.

A negyedik szakasz: a fordulópont

Itt találkoznak elvárásaink, a szerelemről és a párunkról alkotott ábrándjaink a valósággal. Amikor a vágy első hulláma elcsitult, amikor nem látjuk már csakis tökéletesnek a másikat, amikor végre elkezdünk gondolkozni is, nemcsak érezni, akkor az ingatag vagy valótlan alapokon nyugvó kapcsolat könnyen kibillenhet. Sok nő még mindig azt hiszi, hogy önértékelési vagy más problémáira a szerelem a megoldás, ha az megvan, magától minden megjavul. Ez az a pont, amikor rádöbbennek, hogy senki sem váltja meg őket, ha nincs megfelelő önbecsülés, belső fejlődés, nem lehet harmonikus, egyenlőségen alapuló, szabadságot hagyó párkapcsolatot működtetni.

Az ötödik szakasz: a döntés és az elmélyülés

Az utolsó szakaszban történik a legtöbb szakítás. Az első felvonás lement a színdarabban, a szünetben pedig rádöbbenünk, nem is vagyunk kíváncsiak a másodikra. Hiába akartuk nagyon, vagy hiába akarja nagyon a másik továbbra is. Ha a szerelem túléli ezt a szakaszt, akkor elmélyül, tartóssá válik, és kialakul egy stabil párkapcsolat. Persze maga a lángoló szerelem nem tart örökké, átalakul, vagy csak néha bukkan fel. Amíg fel tudjuk újra és újra szítani, addig a kapcsolat is megmarad – bár sokaknál még azután is.

Forrás: ridikul.hu