Egy felmérésben 1000 amerikai állampolgárt kértek meg, figyeljék meg önmagukat, s jegyezzék le, naponta hányszor ejtenek ki a szájukon hazugságot. A megkérdezettek 40 százaléka azt írta, egyszer se hazudik, s a maradék fele pedig azt állította, a megnyilatkozásainak mindössze 5 százaléka nem felelt meg a valóságnak. Ha az alábbi kifejezéseket halljuk, mindig gyanakodjunk!
Őszintén szólva/az igazat megvallva
Miért ne beszélnénk őszintén? Azok számára, akik az esetek nagy részében az igazat mondják, ez természetes. Ám akik főként csak hazugságot ejtenek ki a szájukon, azok ezekkel a frázisokkal próbálják meg elterelni gyanútlan embertársaik figyelmét.
Túl sok a részlet
Persze vannak olyanok, akik képtelenek a normál terjedelemben előadni egy történetet, ám ha valaki túlzásba esik a részletekkel kapcsolatban, az mindig legyen nagyon gyanús. Nekik meg kell tanulniuk ezeket, nem emlékeznek rá, hiszen nincs mire emlékezni, s ha egyszer már betanulták, el is mondják, ha kell, ha nem.
Én mindig/én soha
Az abszolút szavak, mint például a mindig vagy a soha, általában hamisak, hiszen sosem csináljuk mindig egyformán a dolgokat. Persze lehet, hogy az illető csak költőien túloz, azt meg, ugye, mindenki szokott néha.
Te, ők ahelyett, hogy én
Az egyes szám első személy kerülése tipikus jele annak, hogy valaki kamuzik. Így próbálja meg kerülni a felelősséget, valamint azt gondolja, hitelesebb lesz az éppen mesélt kitalált történet, ha mások jelenlétével igazolja.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest