Vagy ez csak formaság és egy szép régimódi üzenet a számunkra? Vagy ha nem, mennyire kell feladnunk magunkat? Mennyire kell a másik részévé válnunk?
Tartsuk meg a határainkat!
Mindannyian önálló személyiségek vagyunk, éppen ezért nem tudunk senkivel egybeolvadni. Érzelmileg persze lehet egy hullámhosszon lenni, érezhetjük úgy, hogy a másikban megtaláltuk a másik felünket, de soha nem válhatunk a másik részévé.
Létezz az én kereteimen belül!
Gyakran gondolhatjuk úgy, hogy a párunk egyfajta kiegészítőnk. Olyan, mint egy jobb vagy épp egy kopottabb ruha. Az ő személyisége a mi akaratunkon keresztül létezik. Néha még azt is a fejéhez vágjuk, hogy örök hűséget fogadott nekünk. Csak azt nem vesszük figyelembe, hogy az örök hűség nem egyenlő az örök rabszolgasággal.
Házasságon belül szabadon
Fontos, hogy házasságon belül is szabadnak érezhessük magunkat. Igazán azok a kapcsolatok működnek, ahol mindenkinek megvan a szabad mozgástere. Ez persze egyre szűkül, hiszen minél több a személyes terünk, annál többet szeretnénk párunkkal tölteni. Ha viszont rögtön a kapcsolat elején korlátozzuk egymást, akkor elkezdődik a menekülési folyamat, és a kapcsolat vagy rossz lesz, vagy megszakad.
Merjünk ösztönösek lenni!
Persze egy kapcsolat építésében fontos a tudatosság, azért ne hagyjuk, hogy csak racionális érvek vezessenek bennünket. Legyünk picit ösztönösek, botladozóak, szerethetőek.
Facebook
Pinterest