A két gyertyaláng együtt lobog tovább? – házassági gyorskalauz

Tévhitek fogságában

Nemrég voltam egy esküvőn , ahol a pap a következőket mondta nekünk a szertartás előtt: A polgári esküvőkön szokott lenni az a gyertyás „pankráció”, amikor a házastársak egy-egy gyertyáról közösen meggyújtanak egy nagyobb gyertyát, ezzel kifejezve, hogy életük egybeforr, a két gyertyaláng eggyé lesz

Holott ez nincs így! A két gyertyaláng sosem lesz eggyé – azonban együtt nagyobb fényt adnak. A házasság is erről szól: a két ember ugyan mostantól együtt fog élni, de nem válnak eggyé. Együtt nagyobb dolgokra képesek, fényesebb világosságot teremtenek, de nem adják fel saját magukat – beszéltük át a témát a szerkesztőségünkben. Egy korábbi cikkre reagált lelkes olvasónk.

“Férjemmel magunkénak éreztük a hasonlatot – kezdte szerkesztőségünknek címzett levelében egy fiatalasszony. Két teljes ember vagyunk külön is, nem azért házasodunk össze, hogy kiegészítsük egymást, hogy valamiféle hiányzó részt pótoljunk. Azért házasodunk össze, hogy valami még jobbat hozzunk össze együtt, például gyerekeket, otthont, jobb környezetet.

Az összecsiszolódás elkerülhetetlen

Sok párnál az összeköltözés után kezd szétcsúszni a kapcsolat, amikor rájönnek, ahhoz, hogy működjön, fel kell adniuk, meg kell változtatniuk bizonyos dolgokat az életükben – osztotta meg velünk a friss ara. Attól félnek, elveszítik önmagukat, ha a másikért feladják eddigi szokásaikat, holott az összecsiszolódás elkerülhetetlen minden kapcsolatban.

Azonban ez jó esetben nem egyoldalú folyamat, nemcsak nekem kell változtatnom szokásaimon, hanem a másiknak is. Ráadásul a kommunikáció sok mindent megkönnyít: ha nekem tényleg annyira fontos, hogy a ruhák élükre hajtva, színsorrendben legyenek a szekrényben, akkor ezt megosztom a másikkal, és cserébe mondjuk feladok valami olyat, ami nekem nem annyira életbevágó, neki viszont prioritás – hangsúlyozta a nő.

Arról nem is beszélve, hogy a közös szokások, hagyományok létrehozása izgalmas dolog: együtt fejlődhetünk, tehetünk azért, hogy ezentúl jobb rutinokat alakítsunk ki. Például lefekvés előtt (felkelés után) a telefonon lógás, tévézés helyett beszélgethetünk egymással, az egészségtelen villámreggeli helyett együtt szakíthatunk időt egy rendes étkezésre – emelte ki a fiatalasszony.

Egyéni túlélés mindenekelőtt?

A  friss házas nő azt is írta, hogy: azt szokták mondani, az egyén túlélése a legfontosabb evolúciós erő, génjeinkbe van kódolva az önzés, a saját érdekeink előtérbe helyezése. Pedig ez butaság: épp azért alakulhatott ki az emberi civilizáció, mert képesek voltunk a csoport érdekeit az egyén elé helyezni.

A saját túlélés mellett fontossá vált a másik is, az ősemberek családokba, majd közösségekbe szerveződtek, hogy egymásnak is biztosítsák a védelmet, élelmet – a túlélés zálogait. Hiszen megtanultuk: „Amikor leesik a hó és fehér szelek fújnak, a magányos farkas elpusztul, de a falka életben marad.” –  zárta sorait olvasónk.

Forrás: ridikul.hu