A játék témája, szabályai azonban folyamatosan változnak, ahogy funkciója is. Ezek szoros kapcsolatban állnak a gyermek idegrendszerének fejlettségi szintjével, korábbi tapasztalataival, amik lehetővé teszik, hogy egyre elvontabb és összetettebb módon játsszanak.
A világ felfedezése
A csecsemőket a világ teljesen hétköznapi mozzanatai is teljesen le tudják nyűgözni: a csobbanó víz, a szép színes bébiétel, vagy éppen egy darab papír. Kicsit később rájön, hogy ő maga is tud hatni a világra: csobbanásra tudja bírni a vizet, csilingelésre a pörgettyűt – ez újabb hatalmas örömforrás az életében, amivel egy ideig tökéletesen elszórakoztatja magát.
Mintha játék
Másfél éves koruk körül a gyermekek játéka nagyot ugrik fejlődésben: a tárgyakat elkezdik nem rendeltetésszerűen használni, ahogy a felnőttektől látják, hanem képesek lesznek arra is, hogy helyettesítsék őket egymással. A gereblye kiváló fésűvé válik, egy fehér papír menyasszonyi fátyollá, és a csúszdából Forma–1-es versenypálya lesz. Azonban ilyenkor még általában egyedül játszanak, a bölcsődében és az óvoda kiscsoportjában még ha több gyerek is van egy helyen, inkább párhuzamosan játszanak egymás mellett, semmint együtt. Legfeljebb a babáikat hívják meg teázni, és kínálnak nekik homoksüteményt, de a többi gyerekkel még nem igazán kapcsolódnak.
Szerepjáték
Aztán ez megváltozik az óvoda során, amikor elkezdenek együtt játszani, sőt, közösen kialakítani a játékteret. Ez a szerepjátékok kora: papás-mamásat játszanak, orvoshoz mennek játékból, vagy a postára – csupa olyan jelenetet játszanak el, amit a mindennapokból, mesékből, TV-ből ellestek. Ezzel elsajátítják a társas viselkedés normáit, beletanulnak, hogy kell másokkal együttműködni, és milyen hétköznapi forgatókönyv hogyan működik
Szabályok
Csak iskolás korukra érkezik el az az idő, amikor a gyermekeket érdekelni kezdik a szabályok. De még mennyire, hogy érdekelni kezdik! A suli első éveiben a szabályok jelentik a játék lényegét, amiket semmilyen okkal, semmilyen feltételek mellett nem szabad felrúgni. Szigorúan veszik a foci, a kártya, de még a rajzolás szabályait is: nincs több rózsaszín fű és kék haj, hiszen az úgy butaság! Ilyenkor lelkesen társasjátékoznak, és szeretik fitogtatni, hogy ők már okos, iskolás gyermekek. Ezután még szükségük van pár évre, hogy rájöjjenek: a szabályok rugalmas dolgok, amiket közös megegyezéssel módosíthatunk: például nem kell leharapni öcsi fejét, ha foci közben kézzel ér a labdához.
Szülőként nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsunk gyermekünknek a korához illő játékra. Kiváló közös időtöltés, ha együtt játszunk, de néha az sem baj, ha hagyjuk, tanulja meg egyedül szórakoztatni magát (persze TV és tablet nélkül!). Játék közben ne szóljunk bele, mit csinál, különösen ne kritizáljuk, hogyan játszik – azonban legalább ilyen fontos, hogy húzzuk meg azokat a határokat, amik között biztonságosan játszhat, és ha ezeket átlépi – például még csak játékból sem ütjük meg a kisebbet –, akkor következetesen lépjünk közbe.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest