Tavalyi nagy sikerű házasság heti rendezvénye után az idén is pódiumbeszélgetésre hívta az érdeklődőket a Bízd Rá Magad szolgálat. A „Boldogító három igen – Boldogan élnek, míg meg nem halnak… Hogyan lesz a meséből valóság?” címet viselő, férfi és nő szövetségéről szóló beszélgetéssorozatot Erdő Péter bíboros nyitotta meg. Úgy fogalmazott: a házasság hetének végén érdemes szembenézni azokkal a feladatokkal is, amelyeket a házasság egyházunk, közösségeink számára jelent. „Azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy a házasság nem működik magától, folyamatosan tenni kell érte, ápolni és gazdagítani kell jóban, rosszban egyaránt” – emelte ki.
A házasságra tudatosan kell készülni
A párkapcsolatok mérföldköveit körüljáró beszélgetések első vendége Papp Miklós görögkatolikus pap, morálteológus volt – három lánygyermek édesapja. A lelkipásztor szerint a házasságra éppen olyan tudatosan kell készülni, mint a tanulmányok által megalapozott életpályára. Ez az előkészület azonban – tette hozzá – nem a jegyesoktatással kezdődik, hanem sokkal előbb.
A házaspárok háromszintű kötődése
A jó házasság a szentháromság képére van teremtve, egyik ismérve, hogy rendben van testi, pszichés és spirituális szinten is. „Erosz, fília, agapé. A házaspárok mindhárom szinten kell, hogy kötődjenek egymáshoz – ez a boldogító három igen.”
Az erosz több, mint szexualitás, inkább élethosszig tartó gyöngédség; a fília, amivel együtt lehet haladni, döntéseket hozni, „akivel egy húron pendülünk, akivel közös az értékrendszerünk”; az agapé pedig – fejtette ki Papp Miklós – a „fentről való szeretet, amit ajándékba kapunk”, és amivel egymást kell szeretnünk. A házasság egyben tartásával kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: engedelmeskedni kell a létnek, a sorsnak, az Istennek. Beszélt arról is, hogy „mindenki papja a maga házasságának” – ennek a gondolatnak a lényege pedig az, hogy szükség van spirituális családi légkörre, tudni kell „imádsággal imádkozni” a családért.
A pódiumbeszélgetés két nagycsaládos házaspár-vendége, Krúdy Tamás és Zsófia, valamint Dabóczi Kálmán és Vera felidézték kapcsolatuk kezdeteit, fontosabb mérföldköveit, és leplezetlen őszinteséggel beszéltek arról, milyen buktatókon mentek keresztül, milyenekkel küzdenek meg a mai napig azért, hogy házasságuk és családjuk erős maradjon.
Vadházasságból a szentségbe
A hatgyermekes Krúdy-házaspár felidézte sok egyéb mellett, hogy hosszú évekig éltek „vadházasságban”, majd pedig az okozott számukra lelki válságot, hogy eleinte nem érezték, hogy a szentségi házasság mit adott hozzá, többletet, az addigi kapcsolatukhoz. Őszintén beszéltek magánéleti mélypontjukról is, amikor életükben először igazán, közösen imádkoztak Istenhez gyermekük életéért, és vallottak arról, hogy miért megtartó erő számukra a mai napig a közös ima.
A munka és a magánélet törékeny egyensúlya
Dabóczi Vera és Kálmán elbeszélte, hogyan határozta meg közös életük sok-sok évét a férj felelősségteljes munkaköre, és mi az, amit férj elmulasztott munkája miatt a családi életében vagy a feleségéhez fűződő kapcsolatában. A beszélgetésből kiderült az is, hogy egy házaspárnak mikor kell egy konfliktusban hallgatni és mikor konfrontálódni, akár a tányértörésig elmenni.
Személyes vallomásában mindkét házaspár megerősítette: a közös elköteleződés, az erőfeszítések mellett a hit és az egyház az, ami valóban képes segíteni a krízishelyzetekben, át tudja segíteni a házasfeleket a válságon.
Forrás: ridikul.hu