A gyerek nem lehet fegyver a válás után

Kinek mihez van joga?

Mit is jelent a bíróságon a láthatás joga? Nemcsak azt, hogy a szülőnek jogában áll látni a gyermekét, hanem sokkal inkább arról szól, hogy a gyermeknek joga és szüksége van tartani a kapcsolatot azzal, aki többé már nem része olyan szorosan a mindennapjainak. Ő feltehetően úgy született, hogy volt egy anyja és egy apja, akik közösen  gondoskodtak róla, s továbbra is igényli mindkét fél szeretetét, törődését. Akármilyen nemű is a gyerek, szüksége van anyára és apára is ahhoz, hogy egészséges lélekkel nőjön fel. Sokat segít a kapcsolattartásban, ha úgy nézzük, hogy a bíróság nem a másik szülőnek, hanem a gyereknek kedvez azzal, hogy előírja, sőt megköveteli a kapcsolat szoros fennmaradását. Végeredményben ő az, aki a legnehezebb helyzetben van a váláskor, és nem mi, szülők.

Pontosan tudjuk, mi a dolgunk!

Kétségtelen, nehéz terepre tévedtünk. A gyerek miatt egészen egyszerűen muszáj jó viszonyt  fenntartanunk, sőt, segíteni egymást a gyereknevelésben. Ez persze nem jelenti azt, hogy színlelnünk kellene, hiszen a gyerekünk egyetlen szájhúzásunkból pontosan tudja, hogy érzünk egymás iránt,  mondjon bármit is a szánk. A lényeg: erőt kell vennünk magunkon, nem szidni sem az exünket, sem a barátait, sem a szüleit, vagy akár az új társát. Sőt, feladatunk, hogy támogassuk, segítsünk a kapcsolattartást. Már azzal megkönnyítjük a folyamatot, ha belül nem szorongunk vagy dühöngünk a közös telefonálás, skype-olás, kirándulás miatt. Ha úgy érezzük, nem tudunk úrrá lenni a negatív érzéseinken, érdemes segítséget kérni, a gyerek érdekében. Bármit is érzünk mi egymás iránt, a gyerekünk nyilvánvalóan imádja!

A gyerek nem fegyver

Az egyik legócskább és legkárosabb válás utáni fegyver a gyerkőc szülő ellen hangolása. Nem kell sok hozzá, szegénynek úgyis választania kell, kit hibáztat és kinek ad igazat, és már csak a túlélőösztön miatt is azt fogja választani, akivel él, aki többet gondoskodik róla. De ez még nem jelenti azt, hogy nincs joga egy jó kapcsolathoz a másik szülőjével. Éppen ezért ne szidjuk meg, amikor szóba hozza őt vagy a válást, ha a közös emlékeken mereng, dicséri az új párját, régi fényképeket nézeget, vagy kiplakátolja velük a szobáját. A maga módján megpróbálja megőrizni a család egységét, tegyük mi is ezt azzal, hogy átlátható, kiszámítható, biztonságos rendszert alakítunk ki a láthatásokra. Ha nem hívja fel, pedig megígérte, akkor ne vágjuk oda, hogy velünk is ezt csinálta, hanem találjunk ki valami kifogást, amiért feltehetően nem ért rá. Viseljük el a volt párunkat a szülinapokon, közös programokon, és ha megbízhatónak ítéljük, nyugodtan engedjük őket közösen nyaralni, kirándulni. Ha a gyerekünk szorong, nem akar a közös programra menni, akkor teremtsünk olyan környezetet, amiben szívesen mesél az okokról, és ha aggályosnak látjuk a helyzetet, kérjünk szakértői segítséget, mielőtt bíróságra rohannánk. A drámának legalább három szereplője van, és ezek közülük mi vagyunk az egyik: hátha találunk valami olyan megoldást, ami jó a gyereknek. Mert ugye ő lenne a lényeg ebben az egészben.

Forrás: ridikul.hu