A Férfi, aki mellett Nő lettem

Volt egy férfi az életemben, aki az igazi lehetett volna. Mégis elhagytam, pedig tudtam, ő a nagy Ő. Nem voltam rá felkészülve, hogy élete párja legyek. Igaz, ő sem erőltette a dolgot. Csak várt, amíg úgy érezte érdemes.

Aztán minden jót kívánt és elment.

Nem volt macsó, sem két lábon járó tesztoszteronbomba. Csak Férfi volt, így, nagy betűvel, abból a fajtából, aki érintésekkel, tettekkel, szavakkal kerül egy nő szívéhez közel.

Nem akart rögtön ágyba vinni, nem volt szüksége hazugságokra és álarcokra ahhoz, hogy megnyerjen magának. Először a lelkem kezdte feltérképezni, csak aztán akarta a testem is látni…

Túl fiatal voltam még, legalábbis lélekben. Nem tudtam mit kezdeni egy igazi Férfival, aki egyenrangúnak tekintett, aki úgy szeretett és ölelt, ahogy előtte senki. Féltem őt szeretni! Nem is hittem el igazán soha, hogy ő engem akar.

Ma már tudom, valódi szerelemmel fordult felém. Olyan érzésekkel a szívében, amit csak érett lélek tud adni egy másik léleknek. Nem is féltem kibontakozni mellette, jó és rossz oldalamat is megmutatni, mert tudtam, hogy nem fog elítélni. Mégsem lett történetünk happy-end, pedig meg volt rá minden esélyünk.

Biztatott, segített az utamon, miközben már a közös jövőnket tervezte. Velem akart élni, engem akart mindenestől és én rettegtem, hogy egy nap úgy ébred, hogy rájön, én még kislány vagyok lélekben, miközben ő már Nőt érdemelne.

Nem mondtam el neki a félelmeimet, egy idő után magamba zártam őket, hogy ne juttassam eszébe, hogy nálam jobbat is kaphat. S bár szerettem volna mellé felnőni, még nem álltam készen akkor, ezért ellöktem magamtól.

Még egy ideig küzdött értem, nem engedte, hogy feladjam a szerelmünk. De mikor belátta, hogy félek, utamra engedett, mert tudta, a lelkünk köteléke úgysem szakad szét soha. Távol kerültem tőle, de az arca, a teste, a hangja az ő egész lénye a lelkembe épült. Időbe került, de megértettem a vele való találkozás kellett ahhoz, hogy felnőjek.

Sokáig szerettem volna, ha látja szárnyalásom, azt reméltem, figyeli szárnycsapásaimat messziről. Vágytam rá, hogy büszke legyen rám, de ő akkor már mást ölelt. Végül elengedtem őt, úgy, hogy örülni tudtam boldogságának. Hiszen többet tett értem, mint bárki más:

Nővé váltam hatására.

Forrás: miragemagazin.hu