Ha azt képzeljük, hogy a szerelem csupa harmónia, és éppen ezt várjuk el egy kapcsolattól, annak nem lehet a vége más, csak csalódás. Ha viszont azt képzeljük, hogy a szerelem egyszerre harmonikus és küzdelmes, akkor sokkal inkább fel tudunk arra készülni, ami ránk vár, legyen az jó vagy rossz. Éppen ezért inkább az elvárásokon kell változtatni és nem a szerelmen. A szerelem csak jön, magát az érzést nem tudjuk befolyásolni, azt viszont, hogy miként éljük meg, és mit hozunk ki belőle már csak rajtunk múlik.
Az elvárás akár magunktól, akár a társunktól egy plusz terhet jelent. Sokszor már a kapcsolat kezdete előtt jelen van, mert elvárás, hogy milyen külseje legyen, milyen anyagi helyzete, milyen vallása vagy politikai nézete. Aztán, ha minden stimmel jöhet a tökéletes romantika, és ha valami porszem kerül a gépezetbe már nem tudunk mit kezdeni vele.
A szerelmeseknek nemcsak egymással, hanem önmagukkal is foglalkozniuk kell. Át kell alakítani az elvárásokat úgy, hogy sokkal jobban igazodjon az aktuális társhoz és az éppen megélt élethelyzethez. Nem érdemes rózsaszín álmokat kergetni, mert azok úgyis csak ideig-óráig működnek. De abban a pillanatban, amikor sikerült megbirkózni a mindennapi vitákkal többnek fogjátok érezni magatokat és a kapcsolatotokat is.
A szerelem értelme ugyanis éppen egymás megértése és az, hogy társak tudtok lenni: ott egészítitek ki egymást, ahol épp szükséges.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest