Ez a történet arra enged következtetni, hogy a művészetnek fontos célja az érzelmek kifejezése és legtöbb esetben – legyen szó festményről, írásról, zenealkotásról – az alkotás egy személyes motívum által születik. Bár a művészek sokkal erőteljesebben megélik mind a pozitív, mind a negatív érzéseiket, a mi boldogságunk kulcsa az érzelmek átélésének megfelelő aránya. Sajnos sokszor sokkal erősebben hat ránk, illetve ragaszkodunk egy negatív érzéshez (csalódás, bánat, keserűség), mint amennyire örülnénk egy pozitív érzésnek (öröm, hála, csodálat, remény, szerelem). Életünk során akár több szerelmünk lehet, ezért folyamatosan kapcsolódunk, sőt a fogantatásunk is két ember összekapcsolódásából jön létre. De emellett kapcsolódunk önmagunkhoz, családunkhoz, barátainkhoz, munkatársainkhoz, egyszóval a környezetünkhöz (ebbe a természet is beletartozik).
Mit tehetünk a boldogságunkért?
Sokkal jobban kell örülnünk a jónak, el kell raktároznunk magunkban a pozitív élményeket. Például egy gyönyörű séta szerelmünkkel a Balaton-parton. Emlékezzünk a simogató szellőre, a víz színére, a kavicsokra, a napsütésre, az illatokra, melyeket akkor magunkba szívtunk, kedvesünk kezeire, óvó, féltő, csodáló tekintetére és ezeket az érzéseket őrizzük meg jól. Ha szeretünk írni, akár le is írhatjuk magunknak vagy az unokáinknak.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest