8 dolog, amit tegyél meg, mielőtt feladnál egy komoly párkapcsolatot!

1)) Beszélgessünk egymással!

Higgadtan, mint felnőtt ember egy másik felnőttel. Mert hogy arról lenne szó, hogy egy kapcsolatban mindenki ugyanannyira felelős az események alakulásáért, mint a másik fél. Le kell ülni, és komolyan elbeszélgetni, megmutatni az álláspontokat, érvelni, nyugodt körülmények közt vitázni.

2)) Legyünk tisztában azzal, hogy mindenki változik!

A hosszú évek során nem csak egymáshoz csiszolódunk, hanem külön-külön is rengeteget változunk, fejlődünk. El kell fogadnunk, hogy ez egy teljesen természetes folyamat: így nem szabad meglepetésként érjen bennünket, hogy az az ember, akibe évekkel korábban beleszerettünk, talán mára már egészen más vágyakkal, elképzelésekkel, értékekkel gazdagodott. Ha ezek a változások nem összeegyeztethetők számunkra, akkor is el kell fogadnunk őket, maximum tovább kell lépnünk.

3)) Ássunk le a probléma gyökeréig!

Nem szabad szemet hunynunk egyetlen apróság, vagy részlet fölött sem, mindent gond és probléma eredőjét meg kell találnunk! Fel kell vázolnunk az ok-okozatokat; félre kell tennünk a büszkeségünket, és nem csak a másik fél, de a saját hibáinkat is meg kell nevezzük ahhoz, hogy dűlőre jussunk.

4)) Legyünk végtelenül őszinték!

Még akkor is, ha ezzel fájdalmat okozunk a másik embernek, vagy magunknak. Mert azzal, ha elhallgatunk valamit, csak tovább görgetjük a problémákat. Próbáljunk meg mindent tisztázni, és ha látunk még lehetőséget rá, akkor tiszta lappal indulni.

5)) Emlékezzünk vissza, hogy mit szerettünk a másikban!

A legelején. Mi volt az, amivel igazán megfogott bennünket, miért szerettünk bele, mit találtunk benne vonzónak. Vajon még most is meg vannak ezek az értékei, esetleg csak valamivel a felszín alá bújtak? Mondjuk el azokat a tulajdonságokat a párunknak, hogy miért szerettük meg őt, mit szeretünk most benne, és mi az ami régről hiányzik! Kérjük meg rá, hogy ő is tegye ugyanezt velünk kapcsolatban!

6)) Képzeljük el közösen a lehetséges jövőket!

Üljünk le, és a beszélgetés keretében próbáljuk meg elképzelni, hogy miként alakulna a jövőnk, ha együtt maradunk, és mi történne, ha külön-külön próbálnánk meg! Vitassuk meg, hogy melyikben milyen jó dolgokat, és milyen veszélyeket, nehézségeket látunk; képzeljük el, hogy milyen lenne egy átlagos nap, és meséljünk róla a másiknak. Rengeteg vágy, elképzelés juthat ily módon felszínre, amiről egyébként nem beszélnénk.

7)) Döntsük el közösen, hogy akarunk-e rajta dolgozni!

Már rögtön az elején döntsük el, hogy mindketten akarjuk-e ezt a „mentőakciót”! legalább azt beszéljük meg a partnerünkkel, hogy ő is érdemesnek érzi-e a kapcsolatot arra, hogy közösen dolgozzunk rajta, és hogy tegyünk-e érte egyéni és közös erőfeszítéseket! Mert az nem járható út, hogy csak az egyik fél szeretne tenni érte, a másik pedig érdektelen ebbe az irányba.

8)) Menjünk terápiára!

A terápiát azok a párok választják általában, akiknek komoly a szándékuk arra nézve, hogy megmentsék a kapcsolatukat, ám ketten képtelenek dűlőre jutni. Sokszor szükségünk lehet egy objektív, segítő félre, aki támogatóan végigvezet minket a kapcsolatunkról való kommunikáción, és cselekvésre is ösztönöz bennünket. Attól még, hogy úgy érezzük, nem vagyunk képesek egyedül megoldani a dolgot, még nem leszünk kevesebbek, sőt: óriási lépés, hogy felismertük, talán külső segítséggel nagyobb eredményt érhetünk el!