Vannak, akik imádják, de valószínűleg sokunk számára inkább a szükséges rossz programok közé tartozik az első randevú. A feszengés, az izgalom. Persze ott van a jó oldala is, a remény és a kíváncsiság, hogy akkor most végre megismerjük Őt, azt a férfit, akivel talán már tervezgetni és érdemes. De a fokozott (lelki) állapotunk miatt sajnos előfordulhat, hogy olyan hibákat is elkövetünk, amiket „normális” körülmények között nem tennénk. Viszont érdemes odafigyelni, hogy ne ezeken múljon a kapcsolatunk!
Ne késsünk!
Nőies meg divatos a találkozókról késni, de ha az első randira sietünk, akkor inkább ne tegyük. Maradjunk a minimális 5-10 percnél, de ennél tovább semmiképpen se várakoztassuk meg a partnerünket.
Telefoncsekkolás
Talán már észre sem vesszük, hogy milyen gyakran nézünk rá a mobilunkra. Nem is vesszük a kezünkbe, csak megnyomjuk a gombot, hátha nem vettük észre, hogy valaki üzent. Esetleg mégis ránézünk a profilunkra, posztolunk vagy lájkolunk, míg a partnerünk ott ül velünk szemben. Inkább ezt se tegyük!
Legyünk pozitívak!
Akárhányadik (első) randinkon is ülünk, vagy akármilyen nap is van a hátunk mögött, a találkozóra ne vigyük magunkkal a negativitásokat.
Érdeklődjünk a másik iránt!
Hajlamosak vagyunk elkövetni azt a hibát is, hogy túl sokat beszélünk önmagunkról. Mert azt gondoljuk, hogy ha minél több mindent mondunk magunkról, akkor nagyobb esélyünk lesz a következő randira. Pedig a másikat is érdemes hagyni szóhoz jutni, hagyjuk, hogy a partnerünk is beszéljen önmagáról. Érdeklődjünk iránta, ne csak önmagunkkal legyünk elfoglalva.
Viselkedjünk!
Vagyis kerüljük a túlzott, extrém érzelemkitöréseket, a harsány nevetést vagy a jeleneteket. Maradjunk inkább kicsit visszafogottabbak, hagyjuk, hogy a párunk kényelmesen érezze magát a társaságunkban.
Egyedül menjünk!
És ne egy barátunkkal. Az első randevún semmi keresnivalója egy harmadiknak. A vészhívást megbeszélhetjük egy ismerősünkkel, de a találkozóra inkább egyedül érkezzünk.
Forrás: ridikul.hu