4 dolog, amit a folytatás nélküli első randevúkból tanultam

Elsőéves egyetemistaként a barátnőm összehozott az egyik legjobb gimnáziumi haverjával – nevezzük most Gábornak. A barátnőm elmondta, hogy Gábornak és nekem ugyanolyan humorunk van, mindkettőnk számára ugyanolyan fontosak a filmek, és még a magasságunk alapján is összeillünk (noha őszintén szólva ezen a kérdésen érdemes felülemelkedni). Ebben igaza volt – azonnal megtetszettünk egymásnak, és éreztük, hogy ennek a kapcsolatnak lesz jövője. Ezek után el lehet képzelni, mennyire váratlanul ért, amikor egy csodálatos beszélgetés után hiába vártam a második randit – egyszerűen lapátra tett.

Néhány hónappal később a barátnőm, aki összehozott minket, megkérdezte, szeretném-e tudni az okát, hogy Gábor miért nem hívott el több randira. Biztos voltam benne, hogy már tudom a választ, de azért csak kíváncsi voltam, hogy ő hogyan látja, ezért természetesen igent mondtam.

Felkészültél?

Gábor azért nem hívott második randira, mert az első randevún a „szarság” szót használtam.

Teljesen megdöbbentem, és nagyon rosszulesett, hogy valójában ez volt a háttérben. Soha életemben, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez az egyetlen szó lehet egy szakítás oka. Azonban miután sikerült napirendre térnem a tény fölött, hogy egyetlen szó tönkreteheti az amúgy ígéretes ismerkedést, az eset tanulságaként felmerült bennem a kérdés, mi is az valójában, amit a kirakatba teszünk, amikor új emberekkel kezdünk találkozni. Ez a „szaros szócsata” értékes leckének bizonyult.

Semmi szükség rá, hogy minden kártyánkat kiterítsük

Tetszik vagy sem, az első randi egy kicsit állásinterjúra hasonlít. Soha nem engedném meg magamnak, hogy egy trágár szó elhagyja a számat, amikor a karrierkilátásaimról beszélek, bármennyire is izgulok. Az igazat megvallva nekem sem tetszik, hogy azon a bizonyos estén csúnyán beszéltem, és visszagondolva nincs abban semmi meglepő, hogy Gábornak sem nyerte el a tetszését. Ő tanított meg rá, hogy egyensúlyt kell tartani az eredetiség és a jó benyomásra törekvés között. Ahogyan mindannyian tudjuk, hogy nem érdemes az első randin a régi kapcsolatainkat kitárgyalni, úgy az is nyilvánvaló, hogy ha a rossz szokásainkat is otthon hagyjuk, azzal lehetőséget adunk partnerünknek, hogy csak a klassz tulajdonságainkra koncentráljon. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem mondhatjuk el a kedvenc vicceinket, vagy hogy másnak kellene látszani, mint amilyenek valójában vagyunk. Talán ha Gábor három vagy négy randi után észrevesz egy apróságot, ami nem tetszik bennem, az az egy kis hiba csupán egy apró része lett volna a személyiségemről alkotott teljesebb összképnek, nem pedig az egyetlen dolog, amit megjegyez rólam.

Lehet, hogy nem mi vagyunk álmai asszonya, és ez teljesen rendben van

Ez a randevú segített elfogadni a tényt, hogy nem mindenkinek vagyok én az ideális partner. Nekem, aki mindenkinek szinte betegesen meg akarok felelni, ez volt a legnehezebb lecke. Az az igazság, hogy ha minden egyes alkalommal hosszasan rágódnánk, amikor rossz benyomást teszünk valakire – akár a pillanatnyi rossz hangulatunk, lámpalázunk vagy csupán az ő személyes véleménye miatt –, az ismerkedés kész rémálom lenne. A rosszul sikerült első randevúm nincs összefüggésben az ismerkedési esélyeimmel. Egyszerűen olyasmit tettem, ami az ő tiltólistáján szerepelt, és – noha azt gondolom, adhatott volna egy második esélyt – végül minden a legjobban alakult.

Ne idealizáljunk senkit – különösen a partnerünket ne

Fontos, hogy senkit ne idealizáljunk, mielőtt alaposabban megismernénk. Míg Gábor már az első randi után tudta, hogy nem én vagyok álmai asszonya, nekem sokkal nehezebb volt elfogadni, hogy Gábor nem álmaim hercege, mivel tökéletes képet alkottam róla már jó előre.

Közös barátunk véleménye alapján és az első beszélgetések után annyira elvakított a gondolat, hogy ő lesz a tökéletes férfi számomra, hogy érzelmileg teljesen kiszolgáltatottá váltam. Teljesen biztos voltam benne, hogy komoly kapcsolat lesz a randevúból – egyszerűen túl szép volt, hogy igaz legyen. Ezt a leckét magammal vittem a későbbi kapcsolataimba, és tudatosan törekedtem rá, hogy az álmodozást és fantáziálást legalább az első randi utánra halasszam. A tudatos ismerkedés egyik alapszabálya a megfontolt, óvatos kezdés. Ne tegyük fel minden reményünket és álmunkat egyetlen emberre már a legelejétől. Csak türelem, végül úgyis eljön a megfelelő férfi, akinél zöld utat adhatunk az érzelmeinknek.

Soha nem késő meghúzni a határokat

Az első randi és Gábor „eltűnése” között eltelt időben viszonylag sok üzenetet váltottunk. Egy alkalommal nyíltan megmondtam neki, hogy kedvelem, de szeretnék lassítani a tempón. Egyetértett. Azonban nem sokkal ezután a válaszai rövidebbek és ritkábbak lettek, majd végül teljesen elmaradtak. Kétségbeestem, és azt gondoltam, túl korán túl őszinte voltam.

Először azt feltételeztem, rossz döntés volt megmondani neki, hogy lassítani szeretnék, de visszatekintve úgy látom, büszke lehetek rá, hogy őszintén megmondtam, mit szeretnék. Végül úgy tűnik, mégsem az őszinteségem tántorította el. A legjobb, amit tehetünk, hogy igyekszünk egyensúlyba hozni az elvárásainkat, határainkat, és rájönni, hogy vajon kölcsönös-e az érdeklődés. Ezzel együtt nem bánom, hogy őszintén elmondtam, hogyan érzek. A legtöbb férfi értékeli, ha segítünk neki kiigazodni az érzéseinken, és ha az ismerkedésből kapcsolat lesz, csak nyerhetünk vele, ha már a legelején lefektettük az őszinteség és bizalom alapjait.

Rengeteget tanulhatunk egy balul sikerült első randiból. Ebből a találkozásból és az azt követő események óta megtanultam, hogy adjak még egy esélyt azoknak az embereknek, akik az első találkozás során nem mennek át a „vizsgán”. Olykor előfordulnak „szar” dolgok, főleg, ha izgulunk, ezért érdemes átgondolni az első találkozás során alkotott képet.

Forrás: ridikul.hu