„Sétáljunk egyet”
Furcsán hangozhat rögtön így nyitásként, de ez a mondat felszabadíthatja a másikat a szorongásai alól. Ha beszélni szeretne valamiről, jó eséllyel könnyebben teszi egy laza séta közben, ahol nem kell egymással szemben ülnünk, és csak egymásra figyelni. Egy kicsit elveszi az élét az egésznek, és nem lesz annyira komoly a beszélgetés – így pedig egy zárkózott embernek sokkal könnyebb a problémáiról és szorongásairól beszélni, mint akkor, ha csak rá figyelnek. Ráadásul a friss levegő még egy kis jókedvvel is megajándékoz minket.
„Ez szörnyű lehetett. Mi történt utána?”
Az empátia a legfontosabb dolog, amit egy ilyen helyzetben előhúzhatunk a tarsolyunkból, még akkor is, ha nem feltétlenül értünk egyet azzal, amit mond. Ha ilyenkor kritizáljuk, nagy eséllyel visszahúzódik a csigaházába. A legegyszerűbb módszer az, ha mindenképpen együttérzést mutatunk felé, és később, egy kevésbé sérülékeny pillanatban fejtjük ki azt, hogy mit is gondolunk valójában a témáról. Ilyenkor nem a problémamegoldás a fontos, hanem az, hogy a másik biztonságban érezze magát annyira, hogy megnyíljon előttünk – ítéletek nélkül.
„Jobban érzed már magad, mint tegnap, vagy még mindig kicsit aggódsz a munka miatt?”
Ha egy olyan dologra mutatunk rá, amit korábban említett, érezni fogja, hogy figyelünk rá, és nagyobb lelkesedéssel mondja majd el a mindennapi problémáit is. Sokan azért nem hajlandóak megnyílni a párjuknak, mert úgy érzik, ezekkel a kis kellemetlenségekkel csak untatják a másikat, pedig ezek az apróságok teszik össze az élet mindennapjait. Mutassuk meg, hogy figyelünk rájuk, és biztosítsuk a másikat afelől, hogy nyugodtan elmondhatja őket.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest