3 eset, amikor a férfi lazasága mentette a helyzetet

Nem tudjuk, te hogy vagy vele, de mi képesek vagyunk a gyomorgörcsig és remegésig izgulni, ha olyan párkapcsolati eseményre kerül sor, amit valahogy fordulópontnak érzünk. A férfiaknak bezzeg mintha meg se kottyannának ezek a dolgok, ők annyira lazák… hogy mennyire, arról három olvasónk története is kiválóan tanúskodik.

“A válásom után Tamás volt az első komoly férfi, akivel randevúzni kezdtem. Biztos voltam benne, hogy részéről sem csak egy futó kalandnak számítok, ezért egyik nap megbeszéltük, hogy aznap este felmegyek a lakására. Nagyon izgultam, hogy vajon milyen lesz ennyi idő után együtt lenni valakivel, milyen lesz ő, milyen lesz vele… egész nap alig ettem az idegesség miatt, és már görcsölt a gyomrom. Pár perccel korábban érkeztem a lakására, csengettem. Tamás nagy sokára nyitott ajtót, ráadásul egy szál törölközőben! Ugyanis, mint később kiderült, nem kaptam meg az utolsó üzenetét, hogy elhúzódott egy munkahelyi megbeszélése, és ha nem probléma, találkozzunk fél órával később. De akkor ez mindegy volt, ott álltam az ajtóban, ő belül. Egymásra mosolyogtunk, aztán elnevettük magunkat. Utána már egy cseppet sem voltam ideges” – meséli az ötvenéves Klára.

Emese története némiképp hasonló Kláráéhoz. “Az első közös nyaralásra készültünk Robival, és én persze nagyon idegesen ültem be a kocsiba. Az járt a fejemben, mennyi minden félresikerülhet, na meg most aztán tényleg egy teljes hétig együtt leszünk… mi van, ha csalódik bennem? Aztán, még az autópálya előtt megálltunk egy benzinkútnál, Robi mondta, hogy hoz valami nasit az útra. Amivel visszatért, az nem volt más, mint legalább egy kiló gumicukor, meg csupa olyan édesség, amit szerintem leginkább a gyerekek szeretnek… hirtelen úgy éreztem, mi is gyerekek lettünk újra, és ettől elszállt minden aggodalmam.”

Krisztina pedig az eljegyzésének sztoriját osztotta meg velünk. “Hetek óta sejtettem, hogy Zsolt el fog jegyezni, ezért nyilván a fellegekben jártam… a lábam elé alig néztem, aminek egy enyhe bokaficam lett a vége, épp aznap, amikor Zsolt vacsorázni akart vinni. Nyilván nem akartam lemondani a találkozót, ezért miután az orvos ellátott, a legcsinosabb ruhámhoz felhúztam a legkényelmesebb sportcipőmet, így bicegtem át Zsolthoz. Persze, most már nemcsak az eljegyzés miatt voltam ideges, hanem azért is, nehogy ő lemondja az estét. Amikor meglátott, persze nagyon megijedt, aztán gondolt egyet, levette a nyakkendőjét, lerúgta az elegáns cipőjét, és felvette ő is a sportcipőjét. Ezzel a mozdulattal elhessegette minden félelmemet. Így indultunk el az étterembe, ahol szerintem még így is mi voltunk a legszebb pár… és igen, aznap este megkérte a kezem.”