Bár ez utóbbi a pörgősebb személyiségű ismerőseinkkel is megeshet – tudniillik hogy egyszeriben csak úgy érzik, hogy inkább otthon szeretnének maradni, nem vágynak társaságba, nincs kedvük kimozdulni otthonról. De hogy miért is?
Elbújik a világ elől… Ez az első gondolatunk, ha valaki egyszeriben bejelenti, hogy semmi kedve beülni valahová beszélgetni, vagy bulizni. Pedig minden bizonnyal nem erről van szó, vagy csak részben. Mert nem a depresszió miatt marad otthon, hanem például egy hosszú és fárasztó hét van mögötte, és csak egy kis nyugalomra, néhány sorozatra és egy kényelmes pizsamára vágyik, semmi többre.
Antiszociális… pedig biztos, hogy nem lett emberkerülő. Csak olyan kedve van. Mindenkinek szüksége van egy kis egyedüllétre, amikor összeszedi és kipiheni magát, regenerálódik, gondolkodik, álmodozik és tervez. Ez még nem jelenti azt, hogy nem szereti az embereket.
Depressziós… Miért lenne valaki depressziós? Mert egy hétvégét inkább egyedül töltene? Valószínűleg nem erről van szó, hanem arról, hogy nincs kedve, illetve a fentebb már említett okok közül is lehet valamelyik. Pihenésre és feltöltődésre lehet szüksége, nem pedig arra, hogy a maradék energiáját is felőrölje egy egész estén át tartó mulatságon.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest