Ilyenkor hiába próbálnak vigasztalni a barátnők, rokonok, egyszerűen mindent szürkének látunk. Tátongó űr van a mellkasunkban, és úgy tűnik, mintha örökre ott is maradna. Az alábbi mottók, bár nem fogják azonnal csillapítani a fájdalmat, minden napot egy kicsit elviselhetőbbé tesznek majd – csak higgyünk is abban, amit kimondunk.
- Valaki, aki nem értékel bennünket, nem érdemli meg az időnket.
- Az idő igenis beforrasztja sebeinket.
- TÖBBET érdemlünk.
- Ez a helyzet egy lehetőség arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat.
- Meg kell élnünk a szomorúságot, hogy utána újra boldogok lehessünk.
- Amit most érzünk, az múlandó.
- Egyszer majd úgy tekintünk vissza erre, mint az igazi boldogság felé vezető utunk egy lépcsőfokára.
- Ne pazaroljunk több időt a mából arra, hogy a tegnapon rágódunk.
- Csak mi vagyunk felelősek a saját boldogságunkért.
- Ez a helyzet csak erősebbé tesz minket.
- Ahogy minden, úgy ez is okkal történt – később azt is megértjük majd, miért.
- Szeressük magunkat, és akkor minden rendben lesz.
- Minden nap engedjünk el egy kis szeletet a múltból.
- Nem ez volt a megfelelő idő kettőnknek.
- Egyszerűen fantasztikusak vagyunk úgy, ahogy vagyunk!
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest