Hagyunk egymásnak elég személyes teret?
Úgy kerülhet hozzánk valaki a legközelebb, ha nem akarjuk magunkhoz láncolni. A szabadság ajándék, melyből a másik tudni fogja, mennyire szeretjük.
Megbízunk egymásban?
Ha ő az első, akinek elmondjuk titkainkat, akit felhívunk egy nagyon rossz vagy egy nagyon jó hírrel, akkor nem lehet gond köztünk.
Lépésenként haladunk előre közösen?
És itt a hangsúly a haladáson van. Fontos, hogy érezzük, nem egy helyben topogunk, hanem vannak közös céljaink.
Bármiről tudunk beszélgetni?
Amíg van közös téma, addig szeretet is van, s addig még érdemes küzdeni kettőnkért.
Képesek vagyunk inspirálni egymást, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk?
Fontos, hogy ne csak meghallgassuk a másikat, de tanácsokat is adjunk neki, ha kéri, és mondjuk el a véleményünket. Ezzel is hozzásegítve ahhoz, hogy jobb ember tudjon lenni.
Tudjuk értékelni az apró dolgokat?
Egy közösen elfogyasztott csésze kávé, egy lassú séta a parkban, egy jó ebéd örömet tud még okozni?
Elfogadjuk egymást úgy igazán?
Ha nem akarjuk megváltoztatni a másikat, hanem olyannak szeretjük, amilyen, akkor van közös jövőnk. Ha csak a hibáit látjuk, amiket ki kell javítanunk, akkor nincs.
Számíthatunk egymásra akkor is, ha baj van?
Kit hívnánk fel, hogy hozzon egy ásót?
Képesek vagyunk túllépni azon, ami már elmúlt?
Bizonyos régi fájdalmakat el kell felejtenünk, a régi sebek fölött szemet kell hunynunk, másképp nem megy.
Az idő múlásával a kapcsolatunk egyre erősebb lett?
Még ha a szerelem múlik is, valami erősebb kell hogy a helyére szülessen.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest