„Engem is vertek, mégis ember lett belőlem” - avagy mennyit ér egy pofon?

Sajnos, a mai napig a fizikai- és verbális bántalmazással való fegyelmezés bevett módszer a gyermeknevelésben. Tisztes családokban sem ritka a bántalmazás. A fent említett közhelyek sem segítenek abban, hogy másfajta nevelésre helyezzük a fókuszt, hiszen folyamatosan fenntartják a gyermekbántalmazás társadalmi elfogadását.

Egy gyermek minden ellene irányuló verbális- és fizikai bántalmazást olyan traumaként él meg, amik egész életére elkísérik, és megfelelő feldolgozás hiányában komoly lelki-, érzelmi-, valamint pszichés károsodást okoznak. Nem ritkán az így felcseperedő kicsik, felnőtt korukra maguk is bántalmazóvá válnak. Személy szerint abban hiszek, egy gyereket sem szabad megütni, soha, semmilyen indokra hivatkozva.

A tapasztalataim azt mutatják, a szülők számos esetben a saját frusztrációik, eszköztelenségük és a régi, tanult, berögzült mintáik szerint cselekszenek. 

Természetesen minden családban adódnak olyan helyzetek, amikor a szülőnél elszakad a cérna, de nagyon fontos megérteni, hogy van középút a drákói szigor és a mindent ráhagyok típusú nevelés között. Érdemes kommunikációs és konfliktuskezelési technikákat elsajátítani, mert ezek nemcsak a gyermek-szülő viszonylatban működnek, hanem minden emberi kapcsolatunkat könnyebbé teszik. Egy gyermek számára létfontosságú, hogy elfogadó szeretetben nőjön fel, de kellenek szabályok, határok és következetesség, hogy biztonságban érezhesse magát. A szülőnek viszont szüksége van belső erőforrásra, megfelelő módszerekre és időnként külső támogatásra is ahhoz, hogy a megfelelő módon tudjon reagálni kritikus helyzetekben is.

Thomas Gordon a humanisztikus pszichológia úttörője, akinek meggyőződése volt, hogy azok az gyerekek, akik gondoskodó és szabad környezetben nőnek fel, képességeik magas fokára jutnak el, képesek felelősséget vállalni és önálló teljes életet élni. A gyermekekkel és fiatalokkal végzett munkáinak tapasztalatai alapján felismerte a kommunikáció és az erőszakmentes konfliktusmegoldás jelentőségét az emberi kapcsolatokban.

Módszerének alapvető célja az emberi kapcsolatok javítása és a konfliktusok erőszakmentes, veszteség nélküli feloldása. Mit tehetünk, amikor tanácstalanok vagyunk és úgy érezzük, kifogytunk az eszközökből? Használjuk Gordon kiváló módszereit.

Amikor bármelyik félnek gondja van a másikkal, hagyományos megoldásaink a probléma mélyítése felé sodornak. Ha a másiknak van baja, saját szempontjainkat, kritikánkat osztjuk ki, ha pedig mi érezzük rosszul magunkat, akkor azonnal a másikat kezdjük hibáztatni. A dolog mindkét esetben fordítva működne jól. A „te problémádnál" akkor segítek, ha a meghallgatásommal lehetővé teszem, hogy szembenézz a gondoddal és dolgozz rajta anélkül, hogy védekezned kellene. Az „én bajom" esetén pedig azzal nyerhetem meg az együttműködésedet, ha ítélkezés nélkül elmondom, miért rossz nekem, amit csinálsz: milyen érzést váltottál ki belőlem, tehát én-üzenetet közvetítek feléd.

A Gordon-módszer megtanít arra, hogyan beszéljünk gyermekeinkkel az elfogadás nyelvén, értő figyelemmel, hiszen a pszcihológus abból a gyakorlatból indul ki, hogy sok szülő hatalmi pozícióból tekint gyermekére, büntetéssel kényszeríti őt, engedelmességet vár el tőle.  

Így, ha konfliktus alakul ki közöttük, a szülő szeret olyan megoldást találni, hogy végül ő hagyja el győztesként a „hadszínteret". Gordon szerint bizonyos kommunikációs technikák alkalmazásával a kialakult konfliktusok a megegyezésre való törekvéssel „vesztes nélküli" játszmává alakíthatók. Amikor ki tudjuk mutatni gyermekünknek az elfogadásunkat, akkor belső erejét növeljük. Amikor a gyermek problémával fordul a szülőhöz, annak válaszai „közléssorompókat" állíthatnak a további kommunikáció elé.

Ezek a „közléssorompók" lehetnek utasítások: „hagyd már abba a panaszkodást"; fenyegetések: „még egy ilyen mondat és kimész"; tanácsok és megoldási javaslatok: „szerintem, beszélj az osztályfőnököddel"; kioktatás: „a te korodban én már tudtam főzni"; ítélkezés: „ebben tévedsz". A beszéd gyógyító hatása akkor érvényesül, ha az elfogadás nyelvén szól. Elfogadásunkat kifejezhetjük szavak nélkül, passzív figyelemmel, de szavakkal is megerősíthetjük, hogy kíváncsiak vagyunk arra, amit mond. Gordon „hívogatóknak" nevezi azokat a szavakat, amik közlésre serkentik a gyermeket: pl.: „Értem.", „Tényleg?", „Érdekelne, mit gondolsz!". 

Támogathatjuk gyermekünket értő figyelemmel is: nem adunk tanácsokat problémái megoldására, csak segítjük, hogy azokra saját megoldást találjon.  

Emberi kapcsolatainkhoz hozzátartoznak a konfliktusok. Ezek leküzdése hozzásegít minket fejlődésünkhöz. A megfelelő kommunikáció megkönnyíti számunkra a konfliktushelyzetek megoldását, segít minden résztvevő félnek a megfelelő módon kifejezni az érzéseit, szükségleteit, és segítségükkel a szülő-gyermek kapcsolatok is harmonikusabbá válnak.

Forrás: she.hu